Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - Király János: A Reagan-kormány Latin-Amerika-politikája
Közel- és Közép-Keletről származó kőolaj-behozatalának több mint felét. Az amerikai bauxitimport csaknem fele is a karibi medencéből származik.1 Az Egyesült Államok globális, illetve regionális katonai stratégiájának egyik igen fontos láncszeme a Florida (Key West-sziget), Guantanamo és Puerto Rico, valamint a Virgin-szigetek-Panama-csatorna háromszögben kialakított támaszpontrendszer.2 A karibi medence emellett az észak-amerikai monopóliumoknak az egyik legkedveltebb behatolási területe, s ezért Latin-Amerika gazdaságilag legszegényebb, politikailag legbizonytalanabb térsége nem lehet közömbös az Egyesült Államok nemzetbiztonsága szempontjából.3 Az Egyesült Államokkal ellenséges viszonyban levő országok - állítják Washingtonban - felvonulási terepet biztosíthatnak a szovjet hadiflottának, és lehetővé tehetik űrhaj ófigyeiő-hálózat kiépítését, amely különösen veszélyes lehet egy esetleges szovjet-amerikai konfliktus esetén. A medence országai katonailag is erősen integrálódtak Washingtonhoz (minthogy önálló s ütőképes hadsereg fenntartásához ebben a térségben csupán Mexikó és Venezuela rendelkezik a szükséges eszközökkel), ezért az Egyesült Államoknak „gondoskodnia kell gyengébb karibi szövetségesei védelméről”. A távlatait illetően ugyan fokozatosan csökkenő stratégiai jelentőségű Panama-csatorna ma még fontos tranzitútvonala az Egyesült Államok két partvidéke közötti áruforgalomnak, mivel e forgalom mintegy harmada halad át a csatornán. Reagan kontra Carter Amerikai értékelések szerint Afganisztán után számítani lehetett a carteri politika megkeményedésére a salvadori kérdésben. A Nemzetbiztonsági Tanács tagjai (köztük elsősorban Robert Pastor Latin-Amerika-szakértő ) összefüggésbe hozták a Szovjetunió afganisztáni akcióját a salvadori gerillaháború kiterjedésével, amely „veszélyezteti az amerikai érdekeket”. Másrészt Kennedy veresége az elnökjelöltségért vívott harcban objektíve is az addigiaknál még merevebb külpolitikai állásfoglalásokra kényszerítette Cartert. Egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy az enyhülés megtorpanása és egy új hidegháborús hullám a nemzetközi kapcsolatokban módosítja majd az Egyesült Államok Latin-Amerika-politikáját is, s tovább romlanak a kubai-amerikai kapcsolatok. Reagan elnökjelöltségét a jobboldali latin-amerikai katonai diktatúrák megelégedéssel fogadták, és osztották nézetét, mely szerint a „kommunizmus a nyugati félteke első számú ellensége, s a térség minden problémáját a szuperhatalmak közötti konfrontációra kell visszavezetni”. Roger Fontaine, a georgetowni egyetemen működő Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának igazgatója, aki Reagan választási kampánya kezde44
