Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)

1983 / 2. szám - Berényi Pál: Ideológia és külpolitika: reideológizáció az Egyesült Államokban

Az amerikai külpolitika jelenlegi ellentmondásos tényezői erőteljesen kifejezésre jutnak majd az elnökválasztási előkészületekben. Jelek vannak arra, hogy a demokraták olyan politikai platformmal kívánnak fellépni, amely szemben áll a köztársaságpárti kormányzat irányvonalával, s ennek ellensúlyozására a reagani vezetés is bizonyos módosításokra kényszerülhet. Richard Löwenthal professzor, a nyugatnémet SPD tanácsadója az Egyesült Államok vezető körein belül is felfedezni véli a kedvező irányú változás szükségszerűségét. Az Egyesült Államokban - írta - „időről időre kialakulnak olyan ideológiák, amelyek a rendszerek elkerülhetetlen, tartós konfliktusát hirdetik, és komoly hatást gyakorolnak az amerikai globális politikára. Minthogy azonban ezek az ideológiák Amerikában nem rendelkeznek olyan intézményes háttérrel, mint amilyen egy ideologikus párt egyeduralma, a külpolitikai realitások hatására újra meg újra háttérbe szorulnak, politikai következményeiket pedig korrigálják”.8

A Szovjetunió, a szocialista közösség országai változatlanul arra összpontosítják erőfeszítéseiket, hogy megakadályozzák a nemzetközi helyzet további romlását, s újabb reális kezdeményezésekkel mozdítsák elő a feszültség csökkentését, a világpolitikai problémák megoldását. Arra törekednek, hogy megőrizzék a tőkés országokkal kiépült, kölcsönös érdekeket szolgáló politikai, gazdasági és egyéb kapcsolatokat. A szocialista országok a külpolitikát nem tekintik pusztán - mint egyes polgári teoretikusok állítják - „az osztályarc nemzetközi szintű kivetítésének”, nem törekszenek arra, hogy az ideológiai antagonizmust belevigyék a más társadalmi rendszerű országokkal kialakított kapcsolatokba, s ezzel feloldhatatlan ellentmondásokkal terheljék a nemzetközi viszonyokat. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének nyilatkozata 1983 januárjában időszerűnek tartotta hangsúlyozni: „a szocialista országok, a béke és a nemzetközi biztonság- ügyéért érzett felelősségük tudatában politikájukban szigorúan különválasztják az ideológiai kérdéseket az államközi kapcsolatok problémáitól. . .”9

A szocialista országok ideológiai küzdelmüket a nemzetközi osztályharc részeként, annak politikai, gazdasági és egyéb szféráival összehangoltan, azokkal szoros kölcsönhatásban folytatják. Nyugodt magatartással, szélsőségektől mentes, kiegyensúlyozott módon reagálnak az Egyesült Államok fenyegetőzéseire és a nemzetközi viszonyokat károsító konkrét lépéseire.

1 Commentary, 1981. április.

2 USICA, 1982. január 27.

3 Die Zeit, 1982. február 5.

4 Vorwärts, 1982. március 25.

5 Public Opinion, 1982. 1. sz.

6 Günter Gaus: A Nyugat, Lengyelország és a Kreml. Die Zeit, 1982. január 22.

7 Der Spiegel, 1982. május 17.

8 R. Löwenthal: Az egyensúlynak mindkét fél részére a hitelesség kritériumával kell rendelkeznie. Frankfurter Allgemeine Zeitung, 1982. január 30.

9 Népszabadság, 1983. január 7.

40