Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - Berényi Pál: Ideológia és külpolitika: reideológizáció az Egyesült Államokban
giai leszerelést. Carter nagyfokú idealizmussal átitatott „globális moralizmusa” éppenséggel felerősítette a kelet-nyugati kapcsolatok ideológiai dimenzióját. Egyfelől így lehetett újabb eszmei feltöltést adni a külpolitikának, másfelől ezen az alapon lehetett kifinomultabb, áttételesebb, ezért hatékonyabbnak vélt világméretű ideológiai és propagandatevékenységet kifejteni (lásd az emberi jogok „védelme” jegyében indított kampányt). * Az Egyesült Államokban a baloldali radikalizmus s főleg a liberalizmus eszmei irányzatának válsága, valamint egy új alternatív, egyszerre politikailag befolyásos és tömegméretekben ható ideológia hiánya teremtette meg a feltételeket a konzervativizmus és a jobboldali radikalizmus előretöréséhez. A tapasztalat szerint az amerikai ideológiai „megújulásokat” már eddig is rendszerint új ideológiai kezdeményezések követték nemzetközi téren. Mégpedig olyanok, amelyek lényegében megterhelték a kelet-nyugati kapcsolatok légkörét, hozzájárultak az enyhülési folyamat lefékeződéséhez. Különösen így van ez a konzervatív kormányzat működése óta, mivel az „értéktudat” erőtudattá válik, s ez az erőpozícióból való tárgyalások koncepciójához, a diktátumra épülő külpolitikai irányvonalhoz vezet. A Reagan-adminisztráció lényegében az amerikai nemzeti tudatnak az előző kormány időszaka alatt megkezdett konszolidációs folyamatát viszi tovább, de a sajátos amerikai ideológiai keverékből ezúttal az ún. morális értékek mellett inkább a hatalom és az erő (külpolitikai téren: a „globális elhivatottság”, „vezető szerep”) elemét ragadja meg. Alapelvévé vált, hogy a számára kedvezőtlen világ- politikai strukturális változásokat az erővel való fenyegetéssel és szükség esetén annak alkalmazásával kell feltartóztatnia. Az erőpolitika szerves részeként valósul meg az ideológiai oífenzíva: az Egyesült Államok vezető körei a szocializmussal való társadalmi szembenállás és az ideológiai ellentétek erőteljesebb hang- súlyozása mellett döntöttek. Ay ideológiai motívumok és a külpolitikai kurzus minden eddiginél erőteljesebb összefonódásának tulajdonítható, hogy az amerikai diplomáciában a minimálisra csökkent a tárgyalási rugalmasság, a realitások figyelembevételére való hajlandóság, a kompromisszumos készség, .r törvényszerűen határozottabbá váltak az imperialista külpolitika antikommunista vonásai. * A reideológizáció tekintetében indokolatlan volna fordulatról beszélni, hiszen a változás: folyamat, s azt sem a külpolitikai motívumok indították el, legfeljebb felgyorsították. A burzsoá társadalom irányításának, a tőkésállam bel- és külpolitikájának határozottabb értékorientációs alapokra való helyezését, az ideológia pragmatikus képviseletének szükségességét néhány polgári teoretikus már jóval 32
