Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - Borsi Emil: Főbb tendenciák a szocialista közösség államai közötti kapcsolatokban a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján
ban, szervezettebben dolgozunk, fejlesztjük gazdaságunkat, kultúránkat, szocialista demokráciánkat. Másrészt fáradhatatlanul erősítenünk kell a testvéri országok egységét, mindenoldalú, egyre inkább mélyreható együttműködését minden téren, a lehető legésszerűbben egyesítenünk kell erőinket és tartalékainkat minden egyes ország és az egész közösség érdekében. Ezt az együttműködést következetesen szocialista alapon, az egyenjogúság, a kölcsönös megbecsülés, egymás érdekeinek számításba vétele, az igazi forradalmi szolidaritás alapján kell megvalósítani.”11 A pártkongresszusok és a sokoldalú tanácskozások a szorosabb, hatékonyabb együttműködést a szocialista közösség minden tagja számára érvényesítendő feladatként irányozzák elő. A legutóbbi KGST-ülések például körvonalazták a nyolcvanas évekre egyrészt a gazdaságilag fejlettebb tagországok stratégiai feladatait, másrészt a gyengébben fejlett szocialista országoknak, Vietnamnak, Mongóliának és Kubának a fokozottabb bekapcsolódását a szocialista nemzetközi munkamegosztásba. Előirányozták továbbá, hogy a KGST-vel szoros kapcsolatokra törekvő szocialista orientációjú országokkal megszilárdítják az együttműködést a nyolcvanas években. Evégből a korábban már megkötött kétoldalú politikai-katonai együttműködésre vonatkozó szerződéseket olyan általános egyezményekkel fogják kiegészíteni, amelyek „meghatározzák kapcsolataik rendjét és elveit”. Előirányozzák, hogy a KGST tagjai segítséget nyújtanak ezeknek az országoknak népgazdaságuk fejlesztéséhez. Intézkedéseket terveznek a KGST közösségében való részvételük fokozatos bővítésére.12 Olyan együttműködési mechanizmust fognak kidolgozni, amely egyrészt tartalmazza majd a szocialista közösség tagjainak együttműködésében már bevált elveket és megoldásokat, másrészt messzemenően figyelembe veszi sajátosságaikat, társadalmi-gazdasági fejlettségük szintjét. A politikai, külpolitikai, ideológiai és katonai együttműködés sokoldalú szervezetei is a hatékonyabb kapcsolatok mellett foglaltak állást. Az SZKP KB új főtitkára, Jurij Andropov 1982. novemberi beszédében hangsúlyozta a szocialista közösség további erősítésének fontosságát. Kijelentette: „Egységünk jelenti számunkra azt az erőt és annak zálogát, hogy a legsúlyosabb megpróbáltatásokból is győztesen kerülünk ki. A szocialista államok közösségének tervei a béke és az alkotó munka tervei. Arra törekszünk, hogy a testvéri országok elvtársi együttműködése és szocialista kölcsönös segítségnyújtása még mélyebben meggyökerezzen és hatékonyabbá váljon, többek között a tudományosműszaki, termelési, szállítási, energetikai és egyéb feladatok közös megoldásában.”13 A nyolcvanas években a szocialista közösség együttműködésének valameny- nyi területén az integráció minél teljesebb megvalósulását kell biztosítani. A szorosabb, hatékonyabb együttműködésre támaszkodva kell a nemzetközi osztályharc feladatait megoldani. A kommunista pártok és a szocialista közösség állás14
