Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - Borsi Emil: Főbb tendenciák a szocialista közösség államai közötti kapcsolatokban a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján
és Laosz képviselői is jelen vannak. Így a szorosabb ideológiai együttműködésben részt vevő szocialista országok száma n. A sokoldalú ideológiai tanácskozásokon egyeztetik álláspontjukat a világpolitikai helyzet értékeléséről. Támogatják kormányaiknak és a szocialista közösség kollektív szerveinek kezdeményezéseit a béke megőrzésére, az imperializmus háborús és haladásellenes politikájának visszaszorítására, megfékezésére. Egyeztetik a kommunista pártok együttműködésének időszerű kérdéseivel kapcsolatos nézeteiket és cselekvésüket a szocializmus fejlesztésének, propagandájának és védelmének érdekében. Ideológiai és politikai eszközökkel segítik elő az együttműködést mindazon nemzetközi tényezőkkel, pártokkal és társadalmi áramlatokkal is, amelyek hajlandók síkraszállni a fegyverkezés ellen, a feszültség fokozása ellen, az enyhülésért, a kapcsolatok fejlesztéséért és a vitás nemzetközi kérdések békés, tárgyalás útján történő megoldásáért. Egyeztetik tevékenységüket az imperializmus erősödő ideológiai támadása ellen, annak elhárítására és a szocializmus valóságának, tényleges törekvéseinek megismertetéséért. A hetvenes évek első felében a nemzetközi ideológiai osztályharc kérdéseit az enyhülési folyamattal összefüggésben vizsgálták. 1977-től e tennivalókat már a nemzetközi feszültség növekedésével, az imperialista taktika változásaival összefüggésben elemezték. A szocialista közösség államainak kapcsolataiban kibontakozott pozitív irányú folyamatok mellett egyes országok részéről bizonyos elkülönülési tendencia is jelentkezett. A szocialista közösség országainak kapcsolataiban a hetvenes évek végéig érvényesült folyamatait összegezve megállapítható: 1. A szocialista közösség keretében a kapcsolatok rendszere, az együttműködés tartalma és mélysége erőteljesen fejlődött, sokoldalúbbá vált, minden alapvető területet átfog. 2. Egyrészt növekedett az önálló állami tényezők, a nemzeti érdek, a szuverenitás jelentősége és szerepe az egymás közötti kapcsolatokban. Másrészt ezzel egyidejűleg erőteljesebben hatott az internacionalizálódás tendenciája is. A kettő összehangolásának és együttes érvényesítésének mechanizmusa a hatékonyan működő kétoldalú kapcsolatok mellett alapvetően a kollektív szervezetekben fejlődött. A végrehajtás azonban döntően önálló állami keretek között történt. 3. A szocialista közösség és a különböző státusszal hozzá kapcsolódó országok tevékenységét a megnyilvánulásaiban sokszínű, de alapvetően egységes irányba ható, összehangolt önálló cselekvés, valamint a közös fellépés jellemezte mind a szocialista építés, mind a külpolitika legfőbb kérdéseiben. Ez a nemzeti és nemzetközi érdek dialektikus egységére és alapvető összehangolására támaszkodott, s a sajátos külön érdekek önkéntes egyeztetése útján valósult meg. Az összehangolt önálló és kollektív tevékenység volt a feltétele annak, hogy a szocializmus nemzeti-állami és nemzetközi méretekben erősödött, növelte hatását a világ- folyamatokra. Feltétele volt annak is, hogy elháríthattuk, meghiúsítottuk az im-
