Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - FÓRUM - Bognár Gyula: Korunk forradalmi áramlatainak antiimperialista szövetsége a 70-es és a 80-as években
ságban fenntartani, középpontba állítva a kérdések kérdését: a nukleáris világháború megnövekedett veszélyének elhárítását és az enyhülés során elért vívmányok védelmét. E küzdelemben a jövőben is döntő szerep vár a szocialista világrendszer országaira. Egyaránt szükség van minden egyes szocialista ország belső viszonyainak további szilárdítására és a két, valamint a több oldalú együttműködés fejlesztésére. Ami a szocialista országok belső szilárdságát illeti, ez a nemzetközi politikai helyzet fontos tényezője pozitív és negatív értelemben egyaránt. A lengyelországi konszolidáció például abból a szempontból is fontos, hogy meghiúsítja az imperialista hatalmak azon törekvését, hogy felhasználják ennek az országnak a belső válságát az európai enyhülés elleni támadásokban. A szocialista országok gazdasági fejlődése, a jelenlegi pénzügyi, élelmezési és egyéb gondok megoldása, általában a fejlődés intenzív szakaszára való áttérés meggyorsítása csökkenti sebezhetőségünket, növeli a szocializmus akcióképességét az égető világproblémák kedvező megoldásáért vívott harcban. Ugyanezt szolgálja a gazdasági együttműködés fejlesztése, a szocialista integráció meggyorsítása is, mert ezek is nélkülözhetetlen eszközök a gazdasági versenyben. Ami a politikai küzdelmet illeti, a szocializmus erői csak nyerhetnek azáltal, ha a Szovjetunió állhatatos törekvései nyomán csökken a legerősebb, illetve a legnépesebb szocialista országok, a Szovjetunió és a több mint egymilliárdos Kína közötti feszültség. Ami a másik forradalmi áramlat, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom belső viszonyait illeti, sok tanulsággal szolgáltak az elmúlt évek. Talán a legfontosabb az, hogy ma még a korábbiaknál is nélkülözhetetlenebb a szocialista országokban és más országokban működő testvérpártok elvtársi együttműködésének fejlesztése a proletár internacionalizmus elvei és a szolidaritás politikai parancsa alapján. A pártok önállósága és internacionalista szolidaritása alapján található meg az a politikai vonal, amely egyaránt kifejezi a szocializmus felé haladás specifikus és a nemzetközi együttműködés általános követelményeit. A nemzeti felszabadító mozgalom számos fórumán megfogalmazták már az igényt a belső egység megszilárdítására. Ez egyaránt érvényes általános értelemben, valamint a globális és a regionális szervezetek vonatkozásában. Ezeknek a forradalmi áramlatoknak, mozgalmaknak — a neokolonialista törekvéseken, az új háborús veszélyeken túl - nem egy súlyos belső konfliktus kihívásával is szembe kell nézniük. Nincs olyan realista mozgalom vagy vezető, amely alá ne húzná az egység megszilárdításának és a többi forradalmi áramlattal való együttműködés javításának követelményét. A forradalmi áramlatok válasza a kor legfőbb kérdésére (a háborús veszély elhárításáért teendő lépésekre) felveti az ezen áramlatok és más, nem forradalmi jellegű, háborúellenes erők, mozgalmak közötti viszony kérdését. A háborús veszély felerősödése újabb és újabb tömegeket lök a politikai aktivitás színpadára, 127
