Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - Borsi Emil: Főbb tendenciák a szocialista közösség államai közötti kapcsolatokban a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján
must. Ezt teszik napjainkban Lengyelországban is, támogatva a belső szocialista erőket a konszolidációért folyó harcban. A „kapcsolatépítéshez”, az „egyenkénti megközelítéshez” kapcsolódó imperialista tervek meghiúsításának alapvető feltétele az érintett szocialista országok helyes, a szocialista osztályérdekeket következetesen megvalósító politikája volt. Ezzel együtt meghatározó jelentőségű a szocialista országok együttműködése. A szocialista közösség a külpolitikai tevékenység szorosabb, hatékonyabb összehangolásához az újabb intézményesítés szükségességét már a hatvanas évek második felében felismerte. Megvalósításának feltételei azonban csak a hetvenes évek közepén teremtődtek meg, akkor, amikor a nemzetközi enyhülés folyamata lefékezésének és a feszültség újabb növekedésének első jelei jelentkeztek. A nemzetközi politikai viszonyokban végbemenő változások miatt, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé keretében erősödő egyeztetés mellett, mindinkább szükségessé vált a külügyminiszterek tevékenységének közvetlen összehangolása is. Ezért hozták létre 1976-ban a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottságát. A hetvenes évek második felében, a nemzetközi feszültség fokozódása következtében az enyhülés eredményeinek védelme és továbbvitele, a feszültség növekedésének lelassítása, majd megállítása végett minden korábbinál nagyobb jelentőségűvé vált a szocialista közösség államai külpolitikai tevékenységének összehangolása, az együttes fellépésnek és a közös irányba ható önálló cselekvésnek az erősítése. A Magyar Népköztársaság külügyminisztere, Púja Frigyes ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: „A Varsói Szerződés Szervezete alkalmas nagy horderejű politikai állásfoglalások kidolgozására... Pártunk és kormányunk igen hasznosnak tartja a Varsói Szerződés Külügyminiszteri Bizottságának a megalakulását, amely arra hivatott, hogy folyamatosan összeegyeztesse az e szervezethez tartozó országok nemzetközi tevékenységét. A szocialista országoknak a nemzetközi színtéren való egységes fellépése feltételezi ugyanis külpolitikánk folyamatos és hatékony összeegyeztetését. A szocialista országok csak úgy dolgozhatnak megfelelő hatásfokkal a nemzetközi életben, ha összehangolják stratégiai és legfontosabb taktikai elképzeléseiket. Nemcsak a munkásosztály harcának nemzetközi jellegéből következik ez, hanem jól meggondolt gyakorlati okokból is. Az imperialista államok mind összehangoltabbá váló külpolitikája miatt lényeges a szocialista országok fontosabb taktikai elképzeléseinek egyeztetése is.”8 A szocialista közösség országai külpolitikai tevékenységének összehangolásában is kiemelkedő szerepe van a kommunista pártok első titkárai értekezletének. A hetvenes években rendszeresen megtartották krími találkozóikat. Kezdetben sokoldalú tanácskozásokon, később kétoldalú megbeszéléseken cserélték ki saját tapasztalataikat a szocializmus építésének kérdéseiről, valamint a nemzetközi politika főbb problémáiról. Az 1981 nyarán megtartott tanácskozások eredményeit összegezve állapította meg az SZKP KB Politikai Bizottsága: „A találkozókon megvitatták a szocialista államok közötti együttműködés továbbfej lesztésé10
