Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - FÓRUM - Siskov, J.: Az imperializmus három központja közötti versengés új szakasza
be a vetélytársak piacaira, míg az utóbbiak számára egyre nehezebbé vált a japán piac meghódítása. Ennek eredményeképpen már 1971-ben a Nyugat-Európába irányuló japán export 1,3 milliárd dollárral haladta meg a térség országaiból származó importot; 1975-ben elérte a 4,6 milliárd dollárt, 1980-ban pedig túlhaladt a 11 milliárd dolláron. Az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelemben Japán pozitív egyenlege 1971-ben 2,5 milliárd dollár, 1980-ban pedig majdnem 7 milliárd dollár volt. Szintén krónikusan deficites az EK kilenc országának kereskedelmi szaldója az Egyesült Államokkal. 1972-ben 212 millió dollár volt, de ez a következő évre már tízszeresére nőtt, 1976-ban elérte a 10,2 milliárd, 1980-ban pedig a 24,6 milliárd dollárt. A deficitnek ez a katasztrofális növekedése az EK-országo- kat egyre keményebb ellenintézkedésekre sarkallja az amerikai versenytársakkal szemben. A tőkekivitel terén is jelentős a versengés a három erőközpont között. Míg azonban a múltban az amerikai monopóliumok támadtak, addig most a nyugateurópai és japán vállalatok vívnak ki sikeresen pozíciókat maguknak az Egyesült Államokban. íme a jellemző adatok: 1950-1959 között a nyugat-európai amerikai eredetű közvetlen befektetések növekedésének évi átlagos üteme 13,1 százalék volt, a nyugat-európaiaké az Egyesült Államokban 8 százalék; 1966-1970 között az ütemek kiegyenlítődtek, elérve a 12,9, illetve a 12,7 százalékot. 1975-1979 között a vetélytársak már helyet cseréltek - az amerikai tőkekivitel Nyugat-Európába 13,4, ellenkező irányba viszont 18 százalékkal nőtt. A közvetlen külföldi tőkebefektetések terén is megszűnt az amerikai monopóliumok abszolút fölénye. A 70-es években korábban nem tapasztalt méretű, éles gazdasági harc bontakozott ki az imperializmus három erőközpontja között. A versengés kiéleződése az Egyesült Államok politikai hegemóniájának további gyengülése közepette ment végbe. A világban széles körben elismerték a békés egymás mellett élés elveit. Még az enyhülés ellenfeleinek is tudomásul kellett venniök a helsinki megállapodások tényét, amelyek jogilag is megerősítették ezeket az elveket. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti katonai-hadászati erőegyensúly meglétét az Egyesült Államok hivatalosan is elismerte a hadászati fegyverzetek korlátozásáról szóló megállapodás (SALT-I) megkötésével, később pedig a SALT-II aláírásával is. A nyugat-európai országok és Japán még nagyobb lehetőséghez jutottak nemzeti érdekeiknek megfelelő külpolitika megvalósításához. Jelentősen megnövekedett az önálló, az Egyesült Államoktól független politika iránti igény is. Egyfelől a kölcsönösen előnyös kelet-nyugati együttműködés fejlődésének hatására, másfelől az energiaválság miatt, amely a nyugat-európai hatalmaktól és Japántól rugalmasabb magatartást követelt az OPEC-országokkal és elsősorban a Perzsa-öböl államaival szemben. így mintegy két évtized alatt a monopoltőke amerikai központja hegemóniájából nem sok maradt. „Az utóbbi években - írta a Times 1980 nyarán - a világ 105
