Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - FÓRUM - Siskov, J.: Az imperializmus három központja közötti versengés új szakasza
nyugat-európai és japán csoportosulásai pedig megerősödtek és bizonyos függetlenségre tettek szert az amerikai finánctőkétől. (Lásd az i. táblázatot.) Míg koráb1 .tábládat A.% Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Japán gazdasági ereje bizonyos mutatóinak kölcsönvis^o- nya (szagaiék) Bruttó belföldi termék Áruexport Arany- és valuta tartalékok* 1950 i960 1970 1980 1950 i960 1970 1980 1950 \o CN O 1 970 1980 Egyesült Államok 62,9 58,4 41.7 35.9 32.7 27.4 21,5 18,8 62,7 39,9 22,8 10,2 NyugatEurópa 34.0 V» ON 00 4 6,3 49.7 64,7 67,1 68,7 69,9 34,8 56,0 69,6 80,2 EK** 17.9 2.1.7 28,8 39.5 29.9 40,0 54,4 57,3 15,8 33,8 47,2 59,8 Japán 3.1 4.8 12,0 14,4 2,6 5.5 9.8 11,3 2,5 4,i 7,6 9,6 * Az aranykészletek 30 dolláros unciánkénti áron értékelve. ** 1950-ben, 1960-ban és 1970-ben az eredeti hat ország, 1980-ban 9 ország. Forrás: Az UN Statistical Yearbook és az IMF International Financial Statistics megfelelő évfolyamai. ban nagy szükségük volt dollárra az amerikai berendezések és az élenjáró technológia megvásárlásához, ami a valuta piaci árfolyamának - a kibocsátó ország aranytartalékaihoz képest túlzott - emelkedéséhez vezetett, addig mostanra ez a szükséglet megszűnt. Ezt követően azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy a dollár hivatalos árfolyamát mesterségesen magas szinten tartják, és ezért a dollárra támaszkodó Bretton Woods-i valutarendszer labilissá vált. Ezen túlmenően a dollárnak Bretton Woodsban rögzített túlértékelt árfolyama az Egyesült Államok hatalmas, állandóan növekvő külső eladósodásának, valamint az infláció növekedésének egyik okává vált a világ sok országában. A világ valutapiacain ekkor megkezdődött az általános „menekülés a dollártól”, ami végső soron 1971-ben a háború utáni valutarendszer felbomlásához és a világgazdaság más zavaraihoz vezetett. A nyugat-európai országok és Japán több paraméter tekintetében hatékonyabbá is vált, mint az Egyesült Államok. A felhalmozási ráta és a beruházási hányad 1960-1970 között mind Japánban, mind Nyugat-Európában jóval túlhaladta az egyesült államokbeli szintet. (A munka termelékenysége Japánban és a nyugat-európai országokban gyorsabban nőtt, mint az Egyesült Államokban. 1950 és 1973 között a munka termelékenysége Japán feldolgozóiparában átlagosan évi 9,6, az NSZK-ban 5,9, Francia- országban 5,2, Olaszországban 6,6, míg az Egyesült Államokban csak 2,7 százalékkal nőtt.) Ezen túlmenően, minden műszaki-tudományos erejük ellenére az amerikai ipari monopóliumok kezdtek lemaradni legfontosabb vetélytársaiktól 103
