Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 5. szám - DOKUMENTUMOK - Magyar külpolitikai állásfoglalások hivatalos látogatások, két- és több oldalú találkozók és egyéb események alkalmából (1982. április-szeptember)
Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának beszéde a Helmut Schmidt kancellár által Bonnban a tiszteletére adott vacsorán Szeretnék köszönetét mondani a meghívásért, a vendéglátásért és az imént elhangzott baráti szavakért. A kancellár úr meghívásának készséggel tettem eleget, erre két alapvető okom is volt. Az egyik a Német Szövetségi Köztársaság és Magyarország jól fejlődő kapcsolatainak szolgálata. A másik: a jelenlegi nemzetközi helyzetben fontos, hogy a Német Szövetségi Köztársaság - a NATO-tagállama - és a Varsói Szerződéshez tartozó Magyar Népköztársaság képviselői találkozzanak, és emberi módon szót váltsanak azokról a gondokról, amelyek kormányainkat és népeinket foglalkoztatják. A mi kétoldalú kapcsolatainkról ebben a körben részletesen nem kell beszélni, a folyamatot szinte minden jelenlevő ismeri. Azt azonban szeretném hangsúlyozni, hogy mi minden, erre kész országgal gyümölcsöző, kölcsönösen előnyös kapcsolatokra törekszünk, s ez nem utolsósorban vonatkozik Magyarország legjelentősebb nyugat-európai partnerére, a Német Szövetségi Köztársaságra. Magyarország népe, kormányzata a béke, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásos megoldásának a híve. Mi az enyhülés hívei vagyunk; azt a szót, hogy enyhülés, én merem használni. Az utóbbi időben Nyugaton az enyhülés éveit sokan kritikusan vizsgálják. E vitába itt nem akarok belebocsátkozni, de meggyőződéssel állítom, hogy az enyhülés évei százszor jobbak voltak a kormányzatoknak, a gazdasági élet területén dolgozóknak és mindenekelőtt népeinknek, mint a hidegháború esztendei. Ezúttal is szeretném hangsúlyozni, hogy a helsinki folyamatot történelmi jelentőségűnek tekintjük, és minden alkalommal arra is utalok, hogy Helsinkit nem befejezésként, hanem kezdetként értékeljük. Mély meggyőződésem, hogy az emberiség számára, Európa népei számára nincs más út, mint a helsinki szellem folytatása és a világ más részeire való kiterjesztése. Talán most hihetetlennek tűnik, de én mély meggyőződéssel vallom, hogy erre az útra mindnyájan vissza fogunk térni, még azok is, akik ezt ma kritikus szemmel nézik vagy vitatják. A józan emberi ész szerint nincs más járható út! A Német Szövetségi Köztársaság kormánya, közéletének jelentős tényezői - kiemelkedően Schmidt kancellár úr - nagyon sokat tettek a magyar-NSZK kapcsolatok fejlődéséért, konstruktívan segítették azt. Nagyra értékelem azt a komoly szerepet is, amelyet önök Helsinki létrehozásában játszottak. Tudom, hogy a népeknek hosszú emlékezetük van, és nem felejtik el azokat, akik az enyhülés, a biztonság és a béke ügyét szolgálták. A kancellár úr szólt mai tárgyalásaink légköréről, az ott érintett kérdésekről, eredményekről. Természetesen az is tükröződött, hogy különböző szövetségi rendszerekhez tartozunk. Én mégis efölé emelem azt, hogy a népek barátsága, békés egymás mellett élése és gyümölcsöző kapcsolatainak fejlesztése mellett foglaltunk állást. A jelenlegi kérdések megválaszolásának módozatait illetően, bizony gyakori a hangsúlyeltolódás, de az igazi célt illetően - nekem úgy tűnt — egyetértés volt közöttünk. Egyetértőén mondattuk ki, hogy a kívánatos, közvetlen cél a népek számára: egyenlő biztonság a fegyverzet alacsonyabb fokán. Ezért a célért - úgy vélem - mindkét oldalon készek vagyunk valamennyi rendelkezésünkre álló eszközzel dolgozni. A kancellár úr megemlítette, hogy egyikünk országa sem nagyhatalom. Nekünk van realitásérzékünk: Magyarország valóban kis ország. Ámbár - megfigyelésem szerint - egy kis ország egyedül is tud olyan nagy bajt csinálni, amivel az egész világ foglalkozik, de egy kis ország vagy több kis ország nem tudja a világ nagy gondjait megoldani. Viszont önöknek - és úgy mondom -, egy középhatalom képviselőinek és nekünk, egy
