Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 5. szám - SZEMLE - Cseh István: A Palme-jelentés és a Bahr-javaslat európai biztonsági vonatkozásai
2. A Palme-jelentés új zóna-javaslata figyelemre méltó, de jelenleg minden bizonnyal kevés a realitása. Szinte biztosra vehető, hogy az Egyesült Államok semmiképp sem lenne hajlandó tárgyalni erről, mert nem csökkenteni, hanem növelni akarja a szocialista országok katonai fenyegetését. A Szovjetunió a javaslatot katonai szempontból csekély jelentőségűnek tartja. Ebben az a megfontolás is szerepet játszhat, hogy az új javaslat részben elterelheti a figyelmet a már folyamatban lévő, katonailag nagyobb horderejű tárgyalásokról. Ilyen helyzetben az újabb, úgynevezett alternatív fegyverzetkorlátozási javaslatok rövid távú felhasználhatósága megkérdőjeleződik. Önmagukban ezek a javaslatok mindenképp hasznosak, s hosszabb távon minden bizonnyal valamelyik kelet-nyugati tárgyalási fórum témáját alkothatják. Jelenleg azonban csupán a megvalósíthatatlan javaslatok számát szaporítják. 3. Az Egyesült Államok szövetségeseinél a Palme-javaslattal szemben arra is hivatkozhat, hogy ameddig a „nagy kérdésekben” (SALT/START és közép-hatótávolságú atomfegyverek) nem képes megállapodni a Szovjetunióval, addig nem célszerű új fegyverzetkorlátozási tárgyalási fórumot nyitni, vagy a már meglévőket újabb bonyolulttal terhelni. Az Egyesült Államok ezenkívül, úgy látszik, ellenez minden olyan tárgyalást, amelyben az „európai elem” van túlsúlyban, mert attól tart, hogy Kelet- és Nyugat-Európa a fegyverzetkorlátozás egyes részkérdéseiben esetleg egyetérthet. Az Egyesült Államok elsősorban azért akadályozza a madridi találkozó eredményes befejezését is, hogy ne kerülhessen sor az európai katonai enyhülési és leszerelési konferencia összehívására. Azért halogatja a bécsi középeurópai haderőcsökkentési egyezmény létrehozását is, hogy ne erősödjék tovább az atomfegyverek szerepének visszaszorítására irányuló nyugat-európai nyomás (például békemozgalmak). A Kelet- és Nyugat-Európa közötti szálak elvágásának amerikai politikájába így nem illik bele egy újabb európai fegyverzet-ellenőrzési lehetőség felkarolása sem. 4. Az Egyesült Államoknak jelenleg - úgy látszik - sikerül a genfi szovjetamerikai tárgyalások (INF) és a SALT (START) elhúzása. Mindeddig sikerült az amerikaiaknak a madridi találkozó és a bécsi tárgyalás, s ezzel a fegyverzetkorlátozási tárgyalások összes európai elemének a háttérbe szorítása is. A Palme-bi- zottság már a tárgyalások „harmadik csoportjára”, az atom- és vegyi fegyverektől mentes európai övezetek létrehozására tesz javaslatot. Ebben a helyzetben a leglogikusabbnak az látszik, hogy az európai országok diplomáciai küzdelmük fő frontjának a bécsi tárgyalásokat és a madridi találkozót tekintsék. Az európai hagyományos fegyverzetcsökkentési elem előtérbe állítása azért is sürgős, mert az Egyesült Államok ezen a téren készíti elő a fegyverkezési verseny atomfegyvertelepítés utáni újabb hullámát. A nemzetközi légkör, s főként a fegyverzetkorlátozási tárgyalások kimenetele, természetesen nagymértékben függ a szovjet-amerikai kapcsolatok alakulásától. A nemzetközi problémák eldöntésére azonban - amint erre Leonyid Brezsnyev rámutatott - jelentős hatást gyakorolhatnak más államok is, köztük az európaiak. Ennek a hatásnak az érvényesülése a madridi ta86
