Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Gazdag Ferenc - Kiss J. László: A francia-nyugatnémet kapcsolatok alakulása a hetvenes években
vai látogatása. Az előbbiről nemhogy a szövetségesek, de több vezető francia politikus is csak a sajtóból értesült, míg az utóbbit két- és többoldalú nyugati egyeztetés előzte meg. Az érdekközösség motívumai Lényeges kérdés, hogy a hetvenes évek második felében a vázolt eltérő adottságok ellenére milyen sajátos motivációk és objektív tényezők játszottak szerepet a francia és a nyugatnémet érdekek képviselte felgyorsulásában. Elsők között kell megemlíteni, hogy az EK-érdekeltség kölcsönös megnövekedésében döntő szerepet jászott az Egyesült Államok képviselte globális és a nyugat-európai regionális érdekek közötti konfliktus. A Carter-féle emberi jogok kampányának ideológiai intervencionizmusa kérdésessé tette Franciaország, de még inkább az NSZK szempontjából az enyhülési politika már elért vívmányainak fennmaradását. A SALT-folyamat amerikai felfüggesztése érzékeltette, hogy Nyugat-Európa enyhülési érdekei mennyire függnek az Egyesült Államoktól. A neutronfegyver vagy éppen a dollárstabilizálás területén megfigyelhető amerikai következedenség éppúgy hozzájárult az érdekellentétek növekedéséhez, mint a hegemónia megerősítésére irányuló Nyugat-Európával szembeni lépések az amerikai nukleáris politikában. Az amerikai-szovjet kapcsolatok feszültségi elemeinek előtérbe kerülése, az enyhülési folyamat lefékeződése oly mértékben veszélyezteti Franciaország és az NSZK-az enyhülési politika következtében jelentősen önállósodott - gazdasági és politikai érdekeit, hogy ezek megőrzésére Nyugat-Európa aktív regionális szerepe rendkívül fontossá vált. Az EK-nak mint világpolitikai értelemben is növekvő fontosságú regionális egyensúlyelemnek a jelentőségére Giscard d’Estaing is rámutatott a rendszeres kétoldalú konzultációk keretében, az NSZK-ban tett látogatásakor kijelentve, hogy . .a nyugatnémet-francia együttműködés Nyugat- Európa világpolitikai szerepének megszilárdítását szolgálja”.17 A francia-nyugatnémet közeledésben nagy szerepet játszott a gazdasági struktúrák hasonlóvá válása is. A tőkés gazdasági válság éveiben az együttműködés egyik legnehezebb kérdését a két gazdaságnak a válsághelyzethez való eltérő alkalmazkodóképessége jelentette. Az objektív helyzet felismeréséből és a kény- szerűségek előtti meghajlásból fakadt, hogy Barre miniszterelnök a gazdasági di- rigizmus francia hagyományát a „Modell Deutschland” irányába próbálta változtatni. E gazdaságpolitika útjában legnagyobb akadályként nem annyira a lemaradó iparágak védelme és a francia piacok megnyitásának nehézsége állt, hanem a francia csúcsiparágak szoros összefonódása az ország külpolitikájában erősen jelenlevő stratégiai érdekekkel, a hadiiparral és a fegyverkereskedelemnek az ország gazdasági életében betöltött szerepével. Ebben az összefüggésben ugyancsak szerepet játszik az NSZK-val fennálló lappangó rivalizálás és a törekvés az erősebb 74
