Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)

1982 / 5. szám - Király János: Konfliktusok, területi viták Latin-Amerikában

Venezuela viszálya Guyanával A Falkland(Malvin)-szigeteknek Argentína részéről történt elfoglalása (visszafog­lalása, Venezuela számára teremthet precedenst a Guyanával (volt Brit Guyana) szemben régóta fennálló területi követeléseinek „érvényesítésére”. Caracas mint- egy 15° ezer km2-nyi területet, Guyana Essequibo néven ismert, eléggé ritkán lakott (ioo ezer lakos), de ásványi kincsekben és vízenergiában rendkívül gaz­dag őserdei területeit követeli magának. Venezuela arra hivatkozik, hogy Esse­quibo a venezuelai kormányzóság (Capitanía General) része volt a spanyol uralom idejében, melynek jogutódjaként alakult meg Venezuela, de Nagy-Britannia Essequibót kiszakította és gyarmatosította. Ezért már 1887-ben megszakadt a kap­csolat a két ország között. Az Egyesült Államok közbenjárására 1899-ben a pá­rizsi nemzetközi bíróság megerősítette az angolok Essequibo iránti igényét, s Hol­landia 19x4-ben elismerte Nagy-Britannia jogát Brit-Guyanára. Brit-Guyana 1966. május 26-án elnyert függetlensége után Venezuela és Guyana területi vitája ismét előtérbe került, de a két ország Genf ben még ugyanab­ban az évben megállapodott vitájuk békés rendezésében. Majd Trinidad-Tobago fővárosában, Port of Spainben jegyzőkönyvben rögzítették, hogy a kérdés ren­dezését elhalasztják 12 évre. Venezuela azonban már tavaly decemberben fel­mondta a jegyzőkönyvben vállalt kötelezettségeit. Ennek határideje 1982. jú­nius 18-án járt le. Az ettől az időponttól számított három hónapon belül a két félnek döntenie kellene, hogy az ENSZ alapokmányának 3 3. cikkelye alapján terüle­ti vitájuk rendezésének melyik módját választják: a kétoldalú tárgyalásokat, a döntőbíróságot vagy a közvetítést. Ha ebben nem tudnának megállapodni, akkor valamelyik nemzetközi szervezethez fordulhatnak, ha ez is sikertelen maradna, akkor az ENSZ főtitkárát kérhetik fel a rendezés elősegítésére.17 Herrera Campins venezuelai államfő a falklandi hadműveletek idején igyeke­zett megnyugtatni - nem sok sikerrel - Guyana vezetőit, hogy minden rendelke­zésre álló békés eszközt fel akarnak használni, mielőtt más módszereket igénybe vennének. Guyanában a külső fenyegetettség veszélyének fokozódása következ­tében a néptömegek egységesen a kormány mellett állnak, s Forbes Burnham miniszterelnök kijelentette, hogy egy tapodtat sem enged át országa területéből, s számít az el nem kötelezett országok, Kuba és a Brit Nemzetközösség tagorszá­gainak a támogatására.18 Guyana abban reménykedik, hogy Brazília sem nézné jó szemmel a vele határos ország területének megváltozását. A venezuelai kormány számára azonban a soron következő, 1983. évi el­nökválasztásokra való felkészülés egyik kulcskérdése Essequibo, s Caracas fennen hangoztatja, hogy Venezuela rendelkezik minden eszközzel, közöttük a kőolaj­jal, ahhoz, hogy Guyanát megegyezésre, tárgyalásokra kényszerítse. Minden es­hetőségre készen azonban a venezuelai hadsereg éppen a közelmúltban hozzá­látott hadereje korszerűsítéséhez, s ennek keretében több F-16-os repülőgépet vá­sárolt az Egyesült Államoktól. 60

Next

/
Thumbnails
Contents