Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 5. szám - Szirtes I. János: Ausztria keleti politikája
hajlandók ilyen megállapodás megkötésére, másrészt abban, hogy ennek eredményeként a turistaforgalom Ausztriával közel megháromszorozódott. Ez pedig kifejezésre jutott az osztrák tömegtájékoztatási eszközök megváltozott hangvételében is. A szélsőségesen antikommunista hangok eltűntek, hiszen a több millió osztrák turista egyéni tapasztalatainak homlokegyenest ellentmondó tudósítások valótlansága nyilvánvalóvá vált volna. A tömegtájékoztatási eszközök kénytelenek voltak reálisabb anyagokat közölni, és ha ezek ideológiai hovatartozása egyértelmű volt is, már csak ritkán akadályozták a békés egymás mellett élés megvalósításának államközi elveit. A vázolt fejlődés a hetvenes évek második felében általában nemcsak politikailag problémamentes kapcsolatokat eredményezett, hanem több szempontból is indokolttá tette a jószomszédi jelzőt, sőt egyes vonatkozásban a példamutató szintig is eljutott. Ennek igen nagy a jelentősége, hiszen a békés egymás mellett élés elvi elfogadása még nem bizonyította annak gyakorlati megvalósíthatóságát, illetve hasznát. Azáltal, hogy például Bulgária vagy Románia megteremtette a jószomszédi kapcsolatokat Ausztriával, bizonyította az elv életképességét. Ez példának tekinthető a közös határral nem rendelkező európai országok, vagyis Európa országainak zöme számára. Az elv megvalósításának másik vetülete az egymással határos országokat érinti, hiszen a közelség számos ellentétnek is forrása lehet. Ebben a vonatkozásban a magyar-osztrák kapcsolatokat lehet kedvező példaként említeni. A bilaterális viszonyban elért eredmények azonban nem csupán elvi, hanem nemzetközi és gyakorlati jelentőségűek is. A horizontális korszak vázolt általános politikai jellemzőin belül az egyes szocialista országokhoz a viszony nem volt ugyan egyforma, de a vertikális időszak aránylag nagy eltérései már nem fordultak elő. így az 1972 végén intézményesített NDK-osztrák politikai kapcsolatokban az évtized végére megszűnt a lemaradás. Bulgáriához és Romániához a viszony - a közös határ hiányának objektív körülményét is figyelembe véve - nagy lépésekkel haladt előre. Lengyelországgal (annak ellenére, hogy a két állam nem szomszédos) rendkívül élénk és példás kapcsolat alakult ki. Magyar-osztrák viszonylatban a vertikális fázisban rendkívül jó kapcsolatok teremtődtek. Csehszlovákiával az ellentmondásokkal terhelt viszony fennmaradt, az általában kedvező fejlődést rendszeres fél-egyéves megtorpanások szakították meg. Albán relációban a kereskedelmi forgalmon kívül nem történt előrelépés. Összességében véve tehát a vertikális korszak, amelynek befejezéséről még sokáig nem lehet beszélni, kedvező eredményeket hozott. Az elért eredményeket a hetvenes évek második felében feltámadt, majd élénkülő enyhülésellenes tendencia alapvetően nem befolyásolta. A szocialista országok és Ausztria bilaterális kapcsolatai a világpolitika szélvédett oldalán tovább fejlődtek, még akkor is, ha intenzitásuk a külső körülmények miatt irányzatában csökkenő. Az általában kedvező, sőt példás kapcsolatok természetszerűen nem azt jelentették, hogy a bilaterális kontaktusok minden vonatkozásában teljes lett volna az egyetértés. így például Ausztria úgynevezett humanitárius külpolitikája jóformán 44
