Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 5. szám - Szirtes I. János: Ausztria keleti politikája
operációt, a licencüzleteket és a harmadik piacokon történő együttműködést voltak hivatva előmozdítani. Ezen túlmenően ebben az időszakban haladás történt a vámkorlátok leépítésében, és ha a GATT-nak megfelelő körülmények nem teremtődtek is meg, a legnagyobb kedvezmény tényleges megvalósítására tett lépések kedvező hatást váltottak ki. A vertikális korszakban végül is hatályon kívül helyezték a negyvenes évek végéről származó fizetési megállapodásokat, és az 1971-1973-ban kötött szerződésekben már konvertibilis elszámolást biztosítottak. A vertikális korszak kereskedelempolitikája hozzájárult a gazdasági kapcsolatok bővüléséhez. így 1963-ban hétmilliárd schillinges forgalommal a szocialista országok Ausztria külkereskedelmében tíz százalékkal részesedtek. A vertikális korszak végén ez 14 milliárdra emelkedett, tehát megkétszereződött, ugyanakkor a külkereskedelmi forgalomban való részesedés továbbra is tíz százalék körül mozgott. Míg azonban a korszak elején az export és az import hozzávetőleg kiegyensúlyozott volt, addig a korszak végére a szocialista országok mintegy tíz százalékos mérleghiánnyal zártak. A szocialista országok exportjának áruösszetétele ugyanis nem volt kielégítő, túlsúlyban voltak az elsődlegesen feldolgozott vagy feldolgozatlan termékek (nyersanyagok, élelmiszerek, félkész áruk), amelyek nem biztosították a megfelelő ellentételt. A kapcsolatok fejlesztésében elért eredmények talaján a hatvanas években kedvező feltételek teremtődtek meg a további előrelépéshez. A hetvenes években a szocialista országok többségének és Ausztriának a kapcsolataira úgy tekintettek, mint példaképre a két különböző társadalmi rendszerű országok viszonyában. A horizontális korszak A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején a nemzetközi enyhülés kibontakozása kedvezően hatott Ausztria helyzetére. A szocialista országok, összhangban külpolitikájuk lenini elveivel, Ausztriával is készek voltak az együttműködés bővítésére. Magyar részről ebben az időszakban fogalmazódott meg, hogy külpolitikájának egyik fontos eleme az Ausztriához fűződő jó viszony. Bulgária, Lengyelország és Románia is erre törekedett. Módosult a szocialista országok osztrák megítélése is. Ez a változás a semlegességi politika értelmezésének további fejlesztéséből eredt. A hatvanas évek végéig a semlegességi politikában a nemzetközi jogi kötelezettséget hangsúlyozták. Ez az elgondolás később kiegészült azzal, hogy a semlegesség akkor megalapozott, ha az értéket képez az államok közössége számára is. Úgy vélték, hogy növelni kell a világ érdekeltségét az osztrák semlegesség megőrzésében, ez pedig a nemzetközi életben való aktív részvételt tette szükségessé. Ezen túlmenően hozzá kívántak járulni az enyhülés kiterjedéséhez Közép-Európában.8 Megszületett tehát a semlegességnek az az osztrák válfaja, amely az aktív jelzőt kapta, és egyebek között a korábban is kinyilvánított, de a 42
