Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 5. szám - Balázs József: Ellentétek az atlanti szövetségen belül a nyolcvanas évek elején
ri fejlődésének ütemét. Ez számokkal is kifejezhető új helyzetet teremtett. 1960- ban a fejlett tőkés országok bruttó nemzeti össztermékének 53,2 százalékát az Egyesült Államok állította elő. Ez az arány 1970-re 46,7, 1980-ra pedig 35,3 százalékra csökkent. Abszolút értelemben nem az Egyesült Államok vált gyengébbé, hanem a szövetségesei fejlődtek gyorsabban és erősödtek meg. Nyugat-Európán belül az EK - tehát nem az egész Nyugat-Európa - ugyancsak gyorsan fejlődött. 1960-ban a bruttó nemzeti termék értéke az Egyesült Államokban 509 milliárd dollár volt, az EK-é pedig csak 191 milliárd, 1980-ban viszont az Egyesült Államok bruttó nemzeti termékével - 2.600 Mrd dollár - szemben, az EK-é elérte a 2.700 Mrd dollárt, tehát már meghaladta az Egyesült Államokét. Jelentős tényező az is, hogy a TTF következményeként a csúcstechnikában az Egyesült Államok régebbi monopolhelyzete - néhány szektor kivételével - lényegében megszűnt. Ugyanakkor az NSZK-ban, Franciaországban, Svédországban - nem is szólva Japánról - még az amerikai piacokon is versenyképes csúcstechnikát megtestesítő termékeket állítanak elő tömegesen. Az Egyesült Államok szövetségesei - legalábbis a gazdasági szférában - egyre erősebb, vitatkozó és ellentmondó partnerekké és konkurrensekké váltak. Az Egyesült Államok azonban továbbra is olyan gazdasági és pénzügyi eszközökkel rendelkezik, amelyekkel igen komoly hatást tud gyakorolni Nyugat- Európa gazdasági életének egészére. Mivel a világexport 75-80 százalékát dollárban számolják el, tehát a dollár az első számú világpénz, ennek a valutának a felértékelődése - mesterségesen vagy természetesen - minden területen érinti Nyugat- Európa gazdaságát. A Reagan-kormányzat tudatosan nagymértékű költségvetési deficitje magasra nyomja a kamatlábat (s ez - igaz, átmenetileg és relatíve - csökkenti az inflációt az Egyesült Államokban), ami szívó hatást gyakorol a nyugati tőkére, és csökkenti a beruházási kedvet, tehát elnyújtja a gazdasági válságot Nyugat-Európában. Mindezeken kívül még figyelembe kell venni az amerikai eredetű multinacionális vállalatok nemzetközi tevékenységét is, bár igaz, hogy ezek is szembe találják magukat - egyes esetekben - a Reagan-kormányzat archaikus és erősen ideológiai talajon álló gazdaságpolitikájával. Nyugat-Európa gazdasági megerősödése és önérdekeinek megfogalmazása, kinyilvánítása azonban még mindig csak relatív értékkel bír az atlanti szövetségen belül, mivel e régió még sajátos függőségben van az amerikai gazdasággal szemben. Nyugat-Európának az Egyesült Államoktól eltérő gazdasági érdekeltsége megnyilvánul a kelet-nyugati gazdasági és kereskedelmi tevékenységhez való viszonyában is. Az Egyesült Államok gazdasága jelenleg még nem nagyon érdekelt a kelet-nyugati gazdasági-kereskedelmi tevékenységben. Ugyanez Nyugat- Európára nem mondható el. Nyugat-Európa számára a Szovjetunióval és a szocialista közösséggel való gazdasági együttműködés (főleg a nyersanyag- és energiaimport szempontjából) nem lényegtelen kérdés. A válsággal küszködő nyugateurópai gazdaságok számára a Szovjetunió és Kelet-Európa jelentős felvevőpiac. Fontos tényező az is, hogy Európában a kelet-nyugati gazdasági, kereskedelmi 23
