Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)

1982 / 5. szám - Izikné Hedri Gabriella: A kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok teherbíró képességéről

korszakon nem kizárólag gazdasági átállással, a gazdaságirányítás és az ehhez szorosan tapadó intézményi rendszer reformjával elérhető lépcsőfokot, hanem társadalmi folyamatot értünk. Emellett fennáll, hogy a nyitott gazdaságú, kisebb KGST-országokban a gazdaságirányítás és az intézményrendszer korszerűsítése minősül a legfontosabb feladatnak, különben aligha javíthatják világpiaci versenyképességüket. Ez különösen vonatkozik azokra a népgazdaságokra (Magyarországra, az NDK-ra, Lengyelországra és Romániára), ahol a külkereskedelmen belül a nyugati részesedés is elég jelentős.- Az intenzív szakaszra való átállás nyilván hosszabb időszakot igényel, nem kevésbé olyan tartalékokat, amelyek a gazdaság fokozódó eszközigényességét legalábbis induláskor fedezik. Az áttérés általában nem zökkenőmentes, mint ahogyan a belső feltételek gyökeres változása sem az. (Érdekes kivétel ez alól a magyar mezőgazdaság, amelynek termelése kollektivizálásának döntő, befejező szakaszában is növekedett.)

A nyitott szerkezetű, kis KGST-népgazdaságok számára hátrányos, hogy az intenzív fejlődési szakaszra való áttérés - ami szorosan kapcsolódik a termelés és a kivitel hatékonyságának növelésére vonatkozó céljaikhoz -, egybeesett a külső feltételek romlásával. Kétségtelen, hogy az előbbire több szocialista ország késedelmesen reagált, s így most a nyugati gazdasági kapcsolatok szempontjából is nehéz feladatok előtt állnak:

( a) Mérsékelni kell a külgazdasági egyensúlyhiányt, törekedve a szocialista vívhrényok meeőrzésére. E két feladat egymásnak bizonyos tekintetben ellentmond. Könnyű belátni, hogy a külgazdasági egyensúlyhiány gyors mérséklésének a nemzeti jövedelem hazai felhasználásának csökkentése kedvezne, ami viszont óhatatlanul érinti az életszínvonalat. A szocialista társadalomnak számos más vonatkozásban is óvatosabban kell eljárnia, mint a nyugatiaknak; a teljes foglalkoztatottságnak mint szocialista vívmánynak a megőrzése szintén fékezi a strukturális váltást.

( b) A gondok megoldása csak egy olyan általánosan elfogadottá váló érték- rerid meghonosításával képzelhető el, amelynek anyagi és erkölcsi elemei a hosszú távú stratégia céljait szolgálják. Ez viszont ismét a problémák sokaságát veti fel: a népgazdasági, a csoport- és az egyéni érdekek viszonyát, ütköztetésének demokratikus módszereit, a döntési hatáskörök célszerű megállapítását, az állam tulajdonosi funkciójának a gazdálkodáshoz való viszonyát stb.

c) A külgazdasági egyensúly - dinamikus értelemben vett - helyreállításával viszont nem várhatnak, addig, míg ez a folyamat kiteljesül. (Az egyensúly dinamikus értelmezése feltételezi, hogy a mérleghiányt vagy -többletet a népgazdaság különböző mutatóihoz viszonyítják, tehát dinamikájában értékelik.) így időközben ^tűzoltómunka” is szükséges, ami nem feltétlenül gyorsítja a hosszú távú célok elérését. Például arra gondolunk, hogy világgazdasági szempontból „hanyatló” termékeket is előállítanak és exportálna!^ a devizabevételek adott évi növelése végett. A hosszú távú célokat szolgáló intézkedések és pillanatnyi kényszerlépé*5