Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 5. szám - Izikné Hedri Gabriella: A kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok teherbíró képességéről
rolnának a világgazdaságra. A hitelrendezési törekvések helyes irányba terelésének és a piaci biztonság helyreállításának legmegfelelőbb módja szerinte az volna, hogy a Nemzetközi Valutaalap, de más hivatalos intézmények is szelektív hitelpolitikát folytassanak. (Az értékelésből kicsendül, hogy nem politikai, hanem gazdasági szelektivitásra gondol.) Óv a BIS attól is, hogy a nyugati bankok túlságosan óvatossá, túlságosan szelektívvé váljanak, és egyszerre utasítsák vissza a hitelek megújítását, a rövid lejáratú letétek forgatását, és csökkentsék hitelnyújtásaikat. A BIS elnöke ez év júniusában tartott sajtókonferenciáján éppen hazánkat hozta fel példának, mondván, hogy a Magyarországnak 1982 tavaszán nyújtott 510 millió dolláros rövid lejáratú áthidaló kölcsönnel a BIS nyilvánosan is demonstrálni kívánta az ország gazdasági eredményeibe vetett bizalmát.2 A világgazdasági helyzetváltozások tükrében vizsgálva a kelet-nyugati kapcsolatok jövőjét, kiemeljük az alábbiakat:- A prognózisok igen különbözők: egyes szakértők már erre az évre várták a recesszióból való kilábalást, mások még középtávon sem. Nézetünk szerint mindig óvakodni kell a pillanatnyi helyzet hosszú távú kivetítésétől. A mostani recessziót kísérő világgazdasági struktúramódosulások egy újabb fellendülés előfutárai lehetnek, amelynek során megélénkül a kereslet, gyorsul a növekedés, csökkennek a kamatok, tehát javulnak a nemzetközi munkamegosztás feltételei. A világgazdaság változásai nyilvánvalóan befolyásolják annak valamennyi alrendszerét, így a kelet-nyugati kapcsolatokat is.- A szocialista országokkal való gazdasági együttműködés mellett hatnak bizonyos nyugati nemzetgazdasági érdekek (különösen az energiaszektorban), másfelől csoportérdekek, amelyeket a nyugati kormányoknak figyelembe kell venniük, legyen szó a keleti kereskedelemben érdekelt nagyvállalatokról, munkahelyekről vagy az amerikai farmerek jövedelméről, s végül léteznek a hitelezők érdekei is, amelyek ugyancsak a kapcsolatoknak legalábbis a fenntartása mellett szólnak. Az ellenható tényezők között kell említeni paradox módon ugyancsak az adósságállományt, amely határt szab a KGST-országok nyugati vásárlásainak; a nyugati vállalatok és szakszervezetek ellenérdekeltségét olyan ágazatok termékeinek bevitelében, amelyek náluk is elhelyezési nehézségekkel küzdenek; a növekvő munkanélküliség miatti vonakodást számos kelet-nyugati kooperációtól még akkor is, ha a szocialista országok munkabérszínvonala alacsonyabb; azt a tényt, hogy az említett kieső szállításokat a szocialista népgazdaságok kevéssé pótolják korszerű, keresett termékekkel.- Megoszlanak a vélemények a Nyugatról Keletre irányuló technikai, technológiai transzfer kérdésében. A szocialista országok szakértőinek egy része abból indul ki, hogy a KGST-nek saját tudományos-műszaki bázisára támaszkodva kell a népgazdaságokat korszerűbbé, hatékonyabbá tenni, mivel nem várható, hogy a nyugati monopóliumok hozzájáruljanak szocialista versenytársaik előrehaladásához. Mások úgy vélik, hogy számos iparágban, még a legkorszerűbbekben is megtalálhatók a kelet-nyugati érintkezési pontok. Nyugaton a kér12
