Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 5. szám - Izikné Hedri Gabriella: A kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok teherbíró képességéről
tek nem lebecsülendő részében közvetlenül vagy áttételesen kapcsolódik korszakunk alapvető kérdéséhez: a szocializmus és a kapitalizmus viszonyához. Már ebből is következik, hogy a kelet-nyugati kapcsolatokban a gazdaság és a politika különösen erősen összefonódik. Úgy véljük, ezt hosszú távú irányzatként keli számításba venni. Egyébként a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok említett szakaszai is kapcsolódnak a politikához: az első a hidegháborúhoz, a második az enyhülés kibontakozásához, a harmadik pedig az enyhülési folyamat bonyolultabbá válásához, illetőleg a nemzetközi feszültségek éleződéséhez. Ezek a periódusok természetesen nem fedik át egymást mértani pontossággal. Itt figyelembe veendő, hogy az enyhülési folyamat eddigi legeredményesebb szakaszának is megvoltak a maga feszültségei. A gazdasági kapcsolatok területén például az Egyesült Államokban éppen az európai biztonsági és együttműködési értekezletet megelőzően fogadták el azt a kereskedelmi törvényt, amely megakadályozta, hogy a Szovjetunióval érvénybe lépjen_a legnagyobb kedvezmény elvét rögzítő kereskedelmi megállapodás, s ezen a helsinki záróokmány aláírását követően sem változtattak. Másfelől hibás a nemzetközi szakirodalomban is fellelhető következő kérdésfeltevés: a politikai kapcsolatok alakítják-e a gazdaságiakat, vagy fordítva? Itt sokirányú, áttételes, korántsem automatikus kölcsönhatások jelentkeznek. A nemzetközi élet különböző szférái (a politikai, a biztonsági és a gazdasági) közötti kölcsönhatások - legyenek azok közvetlenek vagy áttételesek - igen különböző irányúak és erősségűek. Néhány összefüggés azonban kirajzolódik: — Az országok közötti gazdasági kapcsolatok akkor válnak legalkalmasabbá a politikaiak fejlesztésére, ha nagyjából szimmetrikus kölcsönfüggőségeket hoznak létre. Ebben az esetben ugyanis mindkét fél érdekét sérti, (s hozzáfűzzük, jelentős mértékben) a gazdasági együttműködés durva fékezése. Igazat kell adnunk azoknak a marxista és nyugati szakértőknek, akik a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokat az enyhülési folyamat „infrastruktúrájának”, stabilizátorának minősítették.-A nemzetközi gazdasági kapcsolatokba való politikai beavatkozások is igen különbözők: előfordul, hogy belpolitikai okokból alkalmaznak importkorlátozásokat ^például megvédeni a hazai mezőgazdaságot a külföld versenyétől, ezzel biztosítva a kormánynak a parasztok szavazatait, vagy ipari importkorlátozásokhoz folyamodni, ezt tekintve a munkanélküliség s ezáltal a belső társadalmi konfliktusok mérséklése egyik eszközének). Figyelmünket a külpolitikai in- dítékú beavatkozásokra összpontosítjuk. Ez utóbbi legszélsőségesebb esete a gazdasági nyomás, amellyel egy vagy több ország más országot vagy országokat a politikai irányvonal módosítására akar. ■kényszeríteni. Igen ritka kivételtől eltekintve, ilyen eszközhöz csak azok az országok folyamodnak, amelyek nemzetgazdaságának egésze fejlettebb, hatékonyabb, mint azoké, amelyek ellen irányítják, miközben a politikai, katonai erőviszonyok tekintetében legalábbis egyenrangúnak minősítik magukat. így ez a tevékenység valóságos vagy vélt erőfölényen alapul, a másik gyengítését céloz5
