Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)

1982 / 1. szám - Prandler Árpád: Az ENSZ alapokmányának időszerűsége és alkalmazásának néhány nemzetközi jogi kérdése

tése céljából az ENSZ közgyűlése 1947-ben úgy határozott, hogy létre kell hozni a Nemzetközi Jogi Bizottságot, amely huszonöt, személyes minőségükben megválasztott tagból áll, és ténylegesen 1949-től fejti ki eredményes tevékenységét. Az elmúlt évtizedekben számos fontos nemzetközi szerződés tervezetét dolgozta ki, amelyek jó alapul szolgáltak a kodifikációs célból összehívott nemzetközi diplomáciai konferenciák tevékenységéhez.22

A nemzetközi jog kodifikálása terén nehezen lehet lemérni, hogy melyek a legsikeresebb periódusok. Mégis megállapítható, hogy különféle körülmények szerencsés találkozása révén az 1950-es évek végétől az 1970-es évek elejéig ténylegesen gyümölcsöző szakaszába érkezett a kodifikációs tevékenység és ezen belül a Nemzetközi Jogi Bizottság. A bizottság jó előkészítő munkájának eredményeképpen olyan egyezmények fémjelzik ezt a korszakot, mint többek között:-az 1958. évi négy genfi egyezmény a tenger joggal kapcsolatban;-az 1961. évi bécsi egyezmény a diplomáciai kapcsolatokról;-az 1963. évi bécsi egyezmény a konzuli kapcsolatokról;

— az 1969. évi bécsi egyezmény a szerződések jogáról;- az 1969. évi New York-i egyezmény a speciális missziókról. (Megjegyezzük, hogy ez utóbbi egyezményt nem önálló diplomáciai konferencia, hanem az ENSZ közgyűlése dolgozta ki és fogadta el.)

Ha kicsit lassúbb tempóval is, de azért komoly eredmények születtek az 1970- es évek derekán is, így például:-az 1975. évi bécsi egyezmény az államoknak az egyetemes jellegű nemzetközi szervezetek mellett működő képviseletéről;-az 1978. évi bécsi egyezmény a szerződésekben való államutódlásról.

Amikor a nemzetközi jog kodifikációjáról hagyományos értelemben beszélünk, akkor elsődlegesen az alapokmány 13. cikke 1 /a bekezdésében foglaltak végrehajtására gondolunk. Vannak azonban olyan fontos nemzetközi szerződések, amelyek az alapokmány 13. cikk i/b bekezdésében foglaltak gyakorlati végrehajtása során születtek.23 Elegendő, ha az emberi jogokkal kapcsolatos két fontos, 1966-ban létrehozott egyezségokmányra hivatkozunk. Ide sorolhatók az 1949. évi genfi egyezményeket kiegészítő 1977. évi jegyzőkönyvek is.24

Az ENSZ eddigi kodifikációs tevékenységének mérlegét úgy vonhatjuk meg, hogy az egészében elősegítette az államok közötti politikai együttműködés fejlődését, bár az egyezmények egy részében a szűkebb, jogi-szakmai jelleg dominál. Ugyanakkor az „átfutási idő” - azaz az egyezmény megalkotásától a hatályba lépéséig terjedő időszak - nagyon hosszú. (Az 1969. évi bécsi egyezmény például csak 1980 elején lépett hatályba.) Többek között ezzel a kérdéssel is foglalkozik „a többoldalú egyezmények létrehozására irányuló eljárás” elnevezésű napirendi pont.

b) Melyek a legfontosabb feladatok jelenleg a kodifikáció és a fokozatos fejlesztés területén? A VI. bizottság 1981. évi napirendjén tizenhat kérdés szerepel,

58