Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 4. szám - Nemes Pál: A nemzetközi helyzetről és a magyar külpolitikáról
nada és Japán felsorakoztatása az amerikai célok mögé. Ez ma nem olyan könnyű, mint az ötvenes évek elején volt. Nyugat-Európa, Kanada és Japán gazdaságilag megerősödött, Anglia, Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság katonai tekintetben is számottevő hatalommá vált. Erősödésük arányában nőttek politikai ambícióik is, s nagyobb önállóságra, függetlenségre törekszenek. Az amerikai vezető körök mindenáron „rendet” akarnak teremteni közöttük. A szocialista világ ellen irányuló amerikai akcióknak mindig van olyan „mellékcélja” is, hogy Nyugat-Európa, Kanada és Japán jobban az Egyesült Államok vonzásába kerüljön. A szélsőséges amerikai körök nemcsak azért túlozzák el a világ egyes, számukra kedvezőtlen fejleményeit, nemcsak azért tették a kelet—nyugati kapcsolatok központi problémájává az afganisztáni, majd a lengyel eseményeket, mert ezeket kizárólag a Szovjetunió és más szocialista országok ellen kívánják kihasználni, hanem azért is, hogy rábírják a vonakodó szövetségeseiket: lazítsák lén3regesen vagy szakítsák meg gazdasági kapcsolataikat a Szovjetunióval, az európai szocialista országokkal, és jelentősen gyengítsék politikai és kulturális kapcsolataikat. Az ilyen helyzet előnyös lenne ezen körök számára, hiszen ebben az esetben a nyugat-európai országok, Kanada és Japán mind politikai, mind gazdasági téren ki lennének szolgáltatva az amerikai akaratnak. Elveszítenék azokat a partnereket, akikkel együttműködésük reális, közös politikai érdekeket fejez ki és akikkel előnyös gazdasági kooperációt alakítottak ki. A saját érdekek biztosítását ma az amerikai vezető körök mindenek fölé helyezik. Soha nem mutatták ki ilyen nyíltan, hogy lépéseikből, de a közös döntésekből s mindenekelőtt az amerikai monopóliumok akarnak hasznot húzni. A legveszélyesebb amerikai törekvés a katonai fölény megszerzése, az a nagyarányú fegyverkezés, amely i977-1978-ban indult el. A katonai fölény megteremtésére, a fegyverkezésre szükség van az amerikai vezetés által újólag képviselt erőpolitikához. Gyakran hangoztatják, hogy a Szovjetunióval való tárgyalásokhoz erőre van szükség, vagyis ezt az erőt a Szovjetunió és a többi szocialista ország elieni nyomásra akarják felhasználni, hogy rábírják ezeket az országokat politikai és más jellegű engedményekre. Az úgynevezett afgán és lengyel kérdés kapcsán politikai, gazdasági, diplomáciai és propagandahadjáratot bontakoztattak ki. A szélsőséges imperialista körök nagy nyomást gyakorolnak a Szovjetunióra, a Lengyel Népköz- társaságra azért, hogy belpolitikai engedményekre kényszerítsék a lengyel vezetőket. Olyan engedményeket követelnek, amelyek ismét oxigénhez juttatnák a szocialista rendszer megdöntésére törő erőket, a lengyel nép, a Szovjetunió és más szocialista országok ellenségeit. Nem riadnak vissza a politikai nyomástól, sőt a gazdasági retorzióktól sem. Az imperializmus vezető körei minden alkalmat felhasználnak arra is, hogy masszív nyomást gyakoroljanak a fejlődő országokra. Nyíltan felhívják őket polit6
