Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)

1982 / 1. szám - Prandler Árpád: Az ENSZ alapokmányának időszerűsége és alkalmazásának néhány nemzetközi jogi kérdése

mokratikus, a békés egymás mellett élés irányában ható célok és elvek, valamint az előbbi célokra és elvekre épülő szervezeti mechanizmus értékelése alapján. Ezen a pozitív értékelésen az sem változtat, hogy az alapokmány, mint egy adott történelmi korszak erőviszonyait tükröző kompromisszum terméke, nem adhatott és nem ad kész választ és megoldást a háború és a béke, a társadalmi haladás, a gazdasági elmaradottság valamennyi nagy kérdésére. Ugyanakkor az alapokmány lehetővé tette és jelenleg is lehetővé teszi azt, hogy a szocialista országok, számos más országgal együtt, fellépjenek békés építőmunkájuk külső feltételeinek biztosításáért, az egyetemes békéért és a társadalmi haladásért, az államok közötti együttműködésért.

A Magyar Népköztársaság, amely 195 5-ben kötelezettséget vállalt az alapokmány tiszteletben tartására és a benne foglaltak végrehajtására, az elmúlt negyedszázadban következetesen fellépett az alapokmány rendelkezéseinek maradéktalan teljesítéséért és betartásáért. Egyszersmind szembeszállt azokkal a nézetekkel és javaslatokkal, amelyek - még esetleges jó szándék esetén is - a világszervezet kudarcait és a világhelyzet kedvezőtlen vonásait, folyamatait az alapokmány rovására írták, és annak megváltoztatásában keresték a szervezeten kívüli kórokozók ellenszerét.

A magyar álláspont, amelyet az ENSZ különféle fórumain (a közgyűlés általános vitájában, bizottsági üléseken) képviselőink felszólalásai, valamint a kérdéssel kapcsolatos kormányvélemények tartalmaznak,1 a következőkben foglalható össze:- Az alapokmány céljai, mindenekelőtt a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, a békét fenyegető cselekmények megelőzése és megszüntetése, a nemzetek és népek közötti egyenjogúság és önrendelkezési jog elvének tiszteletben tartásán alapuló baráti kapcsolatok fejlesztése, gazdasági, szociális és kulturális együttműködés előmozdítása —, változatlanul érvényesek, időszerűek és még teljesebb megvalósításra várnak.

Az alapokmány elvei az államközi kapcsolatok elismert elveivé váltak. Az ENSZ számos határozatában és nyilatkozatában, valamint más fontos nemzetközi szerződésekben (például a Varsói Szerződésben) történik hivatkozás az alapokmányra. Különösen a helsinki záróokmány az, amely az államközi kapcsolatok tíz alapelvét lényegében az alapokmányban foglalt elvekre építette, azok sorát és tartalmát bővítve és továbbfejlesztve.

— Az elvek és a célok által meghatározott és az elvégzendő funkciók végrehajtására hivatott szervezet - egészében - szintén kiállta az idők próbáját. Az alapokmány szóhasználatával: „e közös célok elérése érdekében kifejtett tevékenység összeegyeztetésének központjaként” eredményesen szolgál az Egyesült Nemzetek Szervezete és ezen belül a hat főszerv (a közgyűlés, a Biztonsági Tanács, a Gazdasági és Szociális Tanács, a Gyámsági Tanács, a titkárság és a Nemzetközi Bíróság). Ismételten indokolt felhívni a figyelmet arra, hogy az alapokmányban foglalt rendelkezések szerves egységet alkotnak. Ezért az elvek és a célok elvá49