Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Pálimkai Tibor: Új nemzetközi rendszer körvonalai
bá tenni (IMF, EK, OECD stb.). Az osztálykorlátok és a propagandisztikus manipulációs törekvések ellenére kutatták a folyamatok okait, a cselekvési alternatívákat és eszközöket, valamint a nemzeti gazdaságpolitikák konzisztenciáját. A gyorsan változó világban megnőtt az előrelátás jelentősége, s az elmúlt évtizedekben készült különböző „jelentések” és konferenciák (Római Klub, Trilaterális Bizottság, Brandt-bizottság stb.) ajánlásai orientálták a kormányok és nemzetközi szervezetek politikáját és tevékenységét. A hetvenes évektől különösen a különféle ENSZ-konferenciákon és -jelentések elkészítésében aktívan részt vettek a szocialista országok is, s ez nemcsak a szocialista országok érdekeit szolgálta, hanem általában hozzájárult a problémák érdemi elemzéséhez. A konacionális rendszer a világgazdasági mechanizmusok több irányú reformját, új együttműködési elvek és normák elfogadtatását és meghonosítását feltételezné. A világ- gazdaság jelenlegi mechanizmusai mellett számos nagy horderejű probléma nem oldható meg (például az éhínség felszámolása), annak ellenére, hogy ez az emberiség hosszú távú gazdasági és politikai érdeke volna. Az együttműködés új elveinek és gyakorlatának a szempontjából kedvező körülmény, hogy a szocialista országok között már az elmúlt évtizedekben új normákat fogadtak el, amelyek fényében a tőkés világgazdaságon belüli torzulások kevésbé tolerálhatok, s egyben reálissá teszik bizonyos humanitárius, morális elveknek és normáknak (igazságosság, egyenlőség, szolidaritás stb.) a gyakorlati alkalmazását. A konacionális rendszer a társadalmi, gazdasági és politikai feltételek függvényében a folyamatok szabályozásának kiterjedtsége és intenzitása tekintetében sokrétű lesz- A gazdasági kapcsolatok koordinatív és kollektív szabályozása várhatóan a viszonylag homogén, az alapvetően hasonló vagy harmonizálható érdekű övezetekben, elsősorban az integrációs szervezetekben lehet a legintenzívebb. A konacionális kapcsolatokat mégis az egész világgazdaságot átfogó rendszerként tartom szükségesnek kezelni. A nemzetköziesedés olyan világméretű folyamat, amely átcsapott a társadalmi és politikai rendszerek, valamint a különböző fejlettségű országcsoportok határain, s az új követelmények miatt a jövőben tovább fog mélyülni. Ma már a jelentéktelennek, „perifériálisnak” és „távolinak” tűnő tényezők és fejlemények is kihatással lehetnek az egész világra, sőt előre fel sem mérhető összefüggésekben döntő befolyásra tehetnek szert (például az iráni forradalom, az afganisztáni események, az iraki-iráni háború). A fejlődő világ problémáinak a felszámolásában a „globális” megoldások helye aligha vitatható, de a konacionális együttműködés a társadalmi rendszerek közötti kapcsolatokban is számottevő előnyökkel kecsegtet. Az átfogó, rendszerszerű megközelítésnek tehát nem mond ellent, hogy az utóbbi területeken a kölcsönös függés és szabályozás intenzitása és mélysége kisebb lehet. A világgazdasági problémák robbanásszerű megjelenése természetesen a képet alapvetően módosíthatja. A konacionális rendszer belső szerkezetének várható fejlődése ezért meglehetősen nehezen prognosztizálható. A konacionális rendszer a gazdaságban elsősorban a világgazdasági termelési viszonyok módosulásában jelenik meg, s a mélyreható termelés szerkezeti változások45
