Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Pálimkai Tibor: Új nemzetközi rendszer körvonalai
ban a csendes-óceáni övezetben) is erősödnek. A fejlődők integrációja azonban a következő évtizedekben is az egymás közötti intenzív együttműködés és a tradicionális kapcsolatok tehetetlenségi nyomatéka következtében a fejlett tőkés országokhoz való „integráció” dilemmájában fog őrlődni. Az intenzív gazdasági és gazdaságpolitikai együttműködés, sőt a „közösségi” szabályozás a regionális integrációk keretében sem vezet el belátható időn belül a szupranacionális politikai struktúráig. A regionális integrációk nem mondanak ellent a gazdasági kapcsolatok „globális” fejlesztésének: a befelé forduló integrációnak, a regionális autarchiának a jövőben még kevesebb lesz a realitása. 3. A következő időszakban tovább nő a nem^etkö^i termelési kooperációk jelentősége. Ezek átfogják az újratermelés valamennyi területét a kutatástól az értékesítésig. A korszerű technikával és struktúraátalakítással kapcsolatos követelmények a kis és a nagy országok vállalatait egyaránt nemzetközi együttműködésre kényszerítik, s e kényszer a következő évtizedekben kibontakozó strukturális változások hatására erősödik. A nemzetközi termelési kooperáció a hatékonyság- növelés egyik fontos forrása. A termelési kooperációk előnyeinek a kihasználása nemcsak az egyes termelők, hanem a népgazdaságok érdeke is. A tőkés világgazdaságban a termelési együttműködés a jövőben is nagyrészt a transznacionális társaságok keretében fejlődik. A transznacionális vállalatok léte kétségtelenül a konacionális gazdálkodási rendszerek irányába mutat. A transznacionális társaságokkal mint partnerekkel és legfontosabb világpiaci riválisokkal a jövőben is számolni kell. Valószínű azonban, hogy a transznacionális társaságok nemzetközi tevékenységének ellenőrzésére és szabályozására irányuló törekvések bizonyos sikerekkel járnak. Felvetődhet a nemzetek feletti ellenőrzés és szabályozás igénye is, de az ilyen irányú áttörést nem tartom megvalósíthatónak. A transznacionális társaságok nemzeti és nemzetközi állammonopolista támogatása és védelme mellett ellenőrzésük is szélesedik, s tevékenységükben várhatóan jobban kell igazodniuk az átfogóbb nemzetközi szabályozás (például az ENSZ magatartási normáinak) kereteihez. Ez főként az erőviszonyoktól, a fejlődő és a szocialista országok fellépésének a hatékonyságától függ. A szocialista országok nemzetközi vállalatai nem idézik elő a hatalom hasonló megkettőződését, tevékenységüket összhangba hozzák a nemzeti államok érdekeivel. A szocialista nemzetközi vállalatok érdemi önállóságuk és identitásuk ellenére szervesen kapcsolódnak a nemzeti és nemzetközi tervgazdálkodási formákhoz, s tevékenységükben a szocialista nemzetközi együttműködés törvényszerűségei és normái érvényesülnek. A szocialista nemzetközi vállalatok száma ez ideig csekély, de a gazdasági racionalitás alapján elterjedésük és fejlődésük a jövőben várhatóan meggyorsul. 4. Az ún. globális világgazdasági problémák megoldása és kezelése a konacionális együttműködés egyik fontos kialakítandó feladata. A jelenlegi helyzetben a megdrágult energia és a környezetvédelem miatt szükségessé vált lépéseket (energia- takarékos technológiákra és termékekre való áttérés, a széncseppfolyósítás, a környezeti ipar fejlesztése) a bonyolult technikai fejlesztési feladatoknál és nagy 41
