Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 3. szám - Balogh András: A nacionalista eszmék néhány sajátossága a fejlődő országokban
fegyveres harc későbbi szakaszában kezdett a mozgalomban előtérbe kerülni, de igazán jelentős szerepet az új állam megszervezésekor játszott. Kuba esetében egy következetesen végigvitt demokratikus forradalom fejlődött át antikapitalista forradalommá, szükségszerűen szűkítve a hazai társadalmi bázist és a potenciális nemzetközi támogatók körét. A vietnami és a kubai forradalomban tehát - minden eltérő vonásuk ellenére - közös az, hogy az idegen uralom ellen megvívandó nemzeti küzdelem élére marxisták kerültek. A hetvenes években a fejlődő világban - úgy tűnik - a kubai típusú forradalom és társadalomépítés vált a szocialista irányú haladás legelismertebb és legszélesebben követett modelljévé. Természetesen nem holmi másolásról van szó, hiszen az a feltételek, a gyökerek és maga a történelmi kor igen jelentős eltérése miatt képtelenség volna. Ugyanakkor Angola, Mozambik, Etiópia, Dél-Jemen forradalmának elemzése azt mutatja, hogy a fejlődő világban kibontakozó szocialista irányú fejlődésnek vannak bizonyos közös, ugyanakkor specifikus, az európai hagyományoktól és utaktól legalábbis részben eltérő vonásai. Az ilyen általános sajátosságok közé sorolható mindenekelőtt a nemzeti szuverenitásért vívott küzdelem kiemelkedő fontossága. Ez a küzdelem fokozatosan egy következetesen antifeudális, majd kapitalistaellenes programmal kapcsolódik össze. Valamennyi országban különleges szerepet játszik a parasztság, a parasztság osztályharca pedig kapcsolódik a nemzeti szuverenitás eszményéhez is. A szocialista irányú átalakulás forradalmi úton megy végbe, széles tömegek részvételével, fegyveres formákat alkalmazva. Az új forradalmi állam hivatalos ideológiájául a marxizmus-leniniz- must fogadja el. Ahogy ezek a felszabadító mozgalmak a marxizmus-leninizmust magukévá teszik, természetesen fokozatosan megszűnnek nacionalista mozgalmak lenni. Ugyanakkor ez a fejlődés egyáltalán nem zárja ki azt, hogy a nemzeti elem a továbbiakban is rendkívüli, az európainál is fontosabb szerepet játszik. Szó sincs arról, hogy a nemzeti mozzanatot teljes egészében a társadalmi vette volna át. A nemzeti harc tetőpontján sem volt a nemzeti elem kizárólagos, hiszen mindig is magában foglalta a társadalmi mozzanatot. Megítélésünk szerint a nemzeti tehát nem adta át a helyét, hanem magasabb szinten jut érvényre. A fejlődő világ új forradalmi államainak gyakorlata azt bizonyítja, hogy a plebejus-radikális nemzeti mozgalmak természetes továbbfejlődéséről van szó. A marxistáknak fel kell ismerniük és el kell fogadniuk ennek a fejlődési útnak a realitását - ez a záloga annak, hogy a korunkban zajló hatalmas erejű, máig befejezetlen nemzeti forradalmi folyamatot előítéletek nélkül elemezni tudják. * Ez a fejlődési út a jelenkor egyik legfontosabb, elméletileg még nem kellő alapossággal feltárt, roppant izgalmas jelensége. Figyelembe véve a fejlődő világban mutatkozó nacionalizmus nagy jelentőségét és elterjedtségét, elengedhetetlen, 40
