Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Ágh Attila: A világpolitika elmélete és a politikatudomány
rendszerek és a világpolitikai rendszer ellentmondásai egyaránt fokozódnak, s az áttörés nem ott következik be, ahol fejlett a tőkés gazdaság, s legjobban kiéleződik az ellentéte saját politikai rendszerével, hanem ott, ahol a belső nemzői és a világpolitikai rendszer kölcsönhatása, interferenciája kulminál (a leggyengébb láncszem elve). 4. Lenin az imperializmust ezek szerint nemcsak „gazdasági”, hanem „politikai” imperializmusként is definiálta, s kimutatta, hogy annak ellentmondásai nem redukálhatóak a nemzeti politikai rendszer szintjére, s nincsenek is egyértelmű megfelelések a gazdasági fejlettség és annak ellentmondásai, illetve azok politikai-forradalmi megfogalmazásai, „kitörései” között, hanem a világrendszer közvetíti manifesztálódásukat. Leninnek ezt a tézisét és egyben prognózisát az orosz, kínai, mexikói, török stb. forradalmak sorra igazolták, de még ma is számos marxista keresi az egyértelmű megfeleltetést, s külön magyarázatot keres arra, hogy miért éppen a különösen gyengén fejlett és a világpolitikai, világgazdasági rendszer által rendkívüli módon szorongatott országok keresik a szocialista irányba való kitörés útját, s miért nem a legfejlettebb függő országok. A „politikaifejlődés” és a „politikai modernizáció'" problematikája - ha maguk a fogalmak nem fordulnak is elő Leninnél - tehát nem idegenek a lenini életműtől, hanem szervesen adódnak abból, mint a politikai átalakulás, a forradalmi változás elsődlegességének elve a gazdasági fejlődéssel szemben az átmenet első szakaszában, az elmaradottságból való kitörésben. 5. A- világpolitika elmélete, mint a nemzetközi erőviszonyok kialakulásának és funkcionálásának, a belső társadalmi-gazdasági struktúra nemzetközi hatalmi viszonyokként való tükröződésének és nemzetközi struktúrákban való intézményesülésének teóriája ezért lényeges eleme a lenini imperializmus-elméletnek. Lenin Ázsia ébredésével határozottan felvázolt egy tripoláris világpolitikai modellt, amelyben az oroszországi szocialista fejlődés nemcsak szembenáll az imperialista világrendszerrel, hanem meg is találja saját „természetes szövetségeseit” a nemzeti felszabadító mozgalmakban. Ezt a világpolitikai struktúrát hosszú távú tendenciaként mutatta be, amelyben az imperialista és a szocialista ország(ok) vagy világrendszerek közötti harc a függő és a gyarmati országok felszabadításának formáját ölti. A két világrendszer közötti harc tehát a szocialista világrendszer konszolidációja után mint a kor alapvető ellentmondása, a harmadik világért való harc fő ellentmondásának formájában ölt testet - ez a következtetés volt a lenini életmű végszava. Véleményünk szerint ez a fordulat a szocialista világrendszer második világháború utáni konszolidációjával meg is történt, s az új típusú konfrontációra való átmenet a hatvanas-hetvenes években világosan megmutatkozik. A világpolitikai és a világgazdasági rendszer struktúraváltásai A kapitalizmus kialakulása nem zárult le az élenjáró országok nemzeti kapitalizmusának létrejöttével az ipari forradalmat követő időszakban. Ellenkezőleg, a kapitalizmus kialakulása és világ kapitalizmusként való kiteljesedése hosszabb világ26
