Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Ágh Attila: A világpolitika elmélete és a politikatudomány
húzódik az európai, illetve a világháború prognózisa és a szocialista forradalomnak ebben az összefüggésrendszerben való vizsgálata.31 A marxi életmű rövid áttekintésével csak azt kívántuk bizonyítani, hogy Marx koncepciója szerint a nemzetgazdaság törvényei nem terjeszthetők ki a világgazdaságra, és a nemzeti-állami politikai rendszer mozgástörvényei sem a világpolitikai rendszerre. Mindkét esetben a társadalmi létezés elvileg és lényegileg különböző szintjeiről és mozgásformáiról van szó, s ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a marxista hagyományban is meglehetősen elterjedt a redukcionalista szemlélet, amely a világrendszer mozgástörvényeit feloldja és kioltja a nemzeti egységes mozgás- törvényeiben. A bennünket közvetlenül érintő vonatkozásban ez azt jelenti, hogy a nemzeti politikai rendszerek fogalmi apparátusára és szemléletmódjára felépített politikatudomány magába olvasztja és egyik aspektusává vagy alrendszerévé süllyeszti a világ- politika vagy nemzetközi politika elméletét. Ilyen törekvések a marxista és a polgári politológiában egyaránt fellépnek.32 Az imperializmus és a világpolitika struktúraváltása A harmadik világ szakirodalma, sőt számos polgári szerző Lenin korai művét, A kapitalizmus fejlődése Oroszországban (1899) c. könyvét, nem csupán a sajátos oroszországi kapitalista fejlődés ábrázolásának tekinti, hanem úgy is, mint annak kimutatását, hogy az imperializmussal létrejött új típusú tőkés világrendszerben az elmaradottságból, alulfej lettségből való kitörés csak politikai eszközökkel mehet végbe, vagyis maga a gazdasági fejlődés is csak politikai forradalom, az egész tőkés világpolitikai rendszeren való áttörés révén valósulhat meg. Az alulfejlődés elméletének teoretikusai Leninnek ebben a művében annak az első felismerését látják, hogy a tőkés világrendszerben minden ország meghatározott helyet foglal el és funkciót tölt be, s így gazdasági fejlődése csupán a torz és függő fejlődés útján való további előrehaladását jelentheti, hacsak nem szakít addigi világgazdasági funkciójával. Ennek előfeltétele viszont a tőkés világ- politikai rendszerrel való szembefordulás, hiszen az biztosítja a világgazdaság zavarmentes működését. Igaz, Lenin látszólag sokkal szerényebb célt tűzött maga elé munkájával. Az első kiadás előszava szerint az oroszországi kapitalizmus fejlődését kívánta vizsgálni a „maga egészében”, de csupán a belső, gazdasági fejlődésre koncentrálva. A folyamat ábrázolása - a dolgok belső logikájánál fogva - azonban jóval túlvitte ezen a célon, mint ez a második kiadás előszavából (1907) is kiderül. Lenin szerint ugyanis a könyv fő mondanivalója az, hogy a sajátos oroszországi fejlődésből adódóan két politikai perspektíva, világpolitikai választás nyílik Oroszország előtt: „Az oroszországi forradalom adott gazdasági talaján a forradalom objektíve két főbb irányban fejlődhet és nagyjában két kimenetele lehet: Vagy megmarad a régi földesúri gazdaság . . ., s lassan átalakul tisztán kapitalista, »jun22
