Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 2. szám - TÁRSADALMI ÉS ELMÉLETI KÉRDÉSEK - Simai Mihály: A fegyverkezés és a fejlett tőkés országok gazdasága
hárításban (esetenként az ipari kémkedésben is). Ez utóbbi tényező különösen nagy szerepet játszott abban, hogy az Egyesült Államokban a vietnami háború befejezése után az ún. újító kisvállalatok, amelyek korábban sok területen járultak hozzá a haditechnika fejlesztéséhez, fokozott mértékben szorulnak ki a hadiszállítók soraiból. Fontos tényező az is, hogy e nagyvállalatok egyszersmind jelentős polgári termelési bázissal is rendelkeznek, s így a katonai kiadások csökkenése esetén is talpon tudnak maradni, illetve esetleg polgári célokra hasznosítják a kialakult kapacitásokat. Igen érdekes és fontos kérdés a hadiipar megítélésével összefüggésben a munkaerő összetétele is. A fejlett tőkés országokban a hadiiparban dolgozó munkaerőnek két jelentős sajátossága van. Az egyik - szoros összefüggésben a katonai programok változásával - a számottevő fluktuáció. A munkaerő-vándorlás egyik fontos része az, hogy az új programokhoz hosszú „tanulási” folyamat szükséges, s a programváltozásokra sok vállalat a meglevő munkaerő igen költséges átképzése helyett elbocsátásokkal, illetve új felvétellel reagál. Különösen vonatkozik ez a mérnökökre és a technikusokra. Másodszor, mivel a programok magas képzettségű munkaerőt igényelnek, és mivel az ipar kevéssé érzékeny az árak alakulására, a hadiiparban dolgozó munkaerő költségei rendszerint magasabbak, mint akár a csúcstechnikában a polgári iparé. A hadiipar sajátos helyzetére és szerepére hat a fentieken túl a gazdasági mozgósítás programja is. A fejlett tőkés országok mozgósítási terveiben az ipari mozgósítás, amely valójában a békés termelésben foglalkoztatott iparágak egy részének háborús célokra történő átállítását jelenti, önmagában véve is rendkívül összetett feladat, és egyértelmű, hogy a békeidőben hadicélokra termelő vállalatok különleges szerepet töltenek be ebben. Sajátos központi egységek, amelyek köré háborús helyzet esetén a többi iparágat is csoportosítják, illetve amelyek vezetői közül a legtöbbet vonják be a katonai termelési intézményekbe háború esetén. A hadiiparnak természetesen jelentős nemzetközi érdekeltségei is vannak. Ez egyrészt a fegyverek, hadianyagok kivitelével kapcsolatos, másrészt a más országok vállalatainak alvállalkozókénti bevonásával fögg össze. (Közismert, hogy valamennyi fontosabb NATO-országban vannak olyan alvállalkozók, amelyek más ország hadiiparába dolgoznak be, s gyártanak annak számára specializált alkatrészeket, vagy végeznek bizonyos szolgáltatásokat.) A harmadik fontos nemzetközi érdekeltség a termelési specializáció a NATO keretében. A katonai és polgári ipari műveletek integrálódása nemzetközi méretekben is megmutatkozik néhány területen, a nemzetközi alvállalkozói kooperációs és specia- lizációs rendszeren keresztül. Ez mindenekelőtt az elektronikában jelentkezik, elsősorban japán-amerikai relációban, de néhány nyugat-európai nagyvállalat is ösz- szekapcsolódik az Egyesült Államokkal a polgári és a katonai elektronikában. 47
