Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 2. szám - TÁRSADALMI ÉS ELMÉLETI KÉRDÉSEK - Simai Mihály: A fegyverkezés és a fejlett tőkés országok gazdasága
A fegyverkezés és a nemzetgazdaság Rosa Luxemburg arról írt, hogy az államokat a militarizmus felé, az állandó mozgósítási állapot fenntartására az hajtja, hogy a tőkés gazdaság által termelt nagy tőkefeleslegeket fel kell szívni. Politikai okokból a tőkés gazdaságban pedig nincs más lehetőség ezek felszívására, mint a militarizmus A nagy katonai költségvetés ellenállhatatlan vonzóerőt gyakorol a tőkés országok számára a tőke értékesülésének előmozdításában.6 A második világháború után a katonai kiadásokat a fejlett tőkés országok közül legátfogóbb módon az Egyesült Államokban használták fel a gazdasági élet ösztönzésére. Nem mintha az Egyesült Államokban kimerültek volna a lehetőségek produktív beruházásokra, a népjólét növelésére vagy más olyan célokra, amelyekkel a polgári keresletet bővíteni lehetett volna. A fegyverkezés mint gazdasági ösztönző jobban megfelelt az Egyesült Államok világhatalmi érdekeinek és céljainak. A globális politika hatalmas hadsereget s állandóan megújuló fegyver- rendszereket követelt. A katonai kiadások viszonylag nagy teljesítőképességű gazdaságból szakítottak ki és vittek el az improduktív fogyasztás csatornáiba meghatározott eszközöket. Úgy kerülhetett sor a nemzeti jövedelem újraelosztására, hogy ezzel lényegében nem a polgári keresletből vontak el (egyes időszakok kivételével), hanem ahhoz adtak hozzá. E kiadások bizonyos - elég széles - határok között egy ideig könnyen és látszólag büntetlenül bővíthetők. A dolgozók és a vállalatok adóinak növelésével, illetve a „láthatatlan adószedő”, az infláció mechanizmusának felhasználásával vagy a költségvetési kiadások „átcsoportosításával” nyert alapok végső soron viszonylag szűk réteghez vándorolnak, tehát rendszerint a leggazdagabbakat gyarapítják. A nagy hadsereg fenntartása és a hadiipari foglalkoztatás felszívja és foglalkoztatja a társadalom munkaerőforrásainak egy részét. Nem oldják meg a fegyverkezési kiadások a tőkés gazdaságban a realizálás és a tőke értékesülésének alapvető problémáit, előmozdítják azonban a tőkés felhalmozást, a válságok mérséklésével, a profitráta növelésével, illetve a csökkenésének irányába ható tényezők mérséklésével, ellensúlyozásával. A hetvenes évek elején, az enyhülés térhódításával érdekes vita alakult ki a nyugati közgazdászok körében a fegyverkezés szükségességéről, hatásáról és a lehetséges alternatívákról. E vitához szólt hozzá P. Samuelson Nobel-díjas amerikai közgazdász is. Olyan kérdéseket tett fel, hogy vajon azért elkerülhetetlenek-e a nagy vagy a kis háborúk, mert a tőkésosztály nagyobb profitra tör, hogy valóban léteznek-e a tőkéseknek külön csoportjai: a halálgyárosok, a hadianyaggyárosok és - általánosabban megfogalmazva - az erős katonai-ipari komplexum, akik nyernek a háborún és a fegyverkezésen. Tényleg úgy vélekednek-e a vezető tőkés országok állampolgárai, hogy érdekükben áll a háború, főként azért, mert a kapitalizmus összeomlana válságok következtében, ha nem bocsátkozna imperialista kalandokba, ahol pénzt adhat ki, és elpusztíthatja a felesleges javakat? 37
