Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 2. szám - TÁRSADALMI ÉS ELMÉLETI KÉRDÉSEK - Kiss J. László: Külpolitika, fegyverkezés és biztonságpolitika
KISS J. LÁSZLÓ Külpolitika, fegyverkezés és biztonságpolitika A hetvenes évek közepétől a nyugati sajtóban és számos felelős politikai megnyilatkozásban megszaporodtak a jelek, melyek az enyhülés fogalmának az elvetésére, illetve fogalmi és tartalmi megkérdőjelezésére vonatkoztak. Mi jön az enyhülés után ? Mi a „post-détente” tartalma ? Ha az enyhülés ennyi „feszültséget” teremt, mikor beszélhetünk az „enyhülés enyhüléséről” ? — fogalmazódtak meg a kérdések. Az amerikai politikai és stratégiai gondolkodásban a klasszikus „erőpolitika” értelmében revideálták a nukleáris paritáshoz való alkalmazkodás politikáját, felfüggesztették a SALT-folyamatot, bejelentették az atomküszöb csökkenéséhez vezető neutronfegyver gyártását, s a katonai költségvetés nagyarányú emelésével és az eurostratégiai „pótfegyverkezéssel” meghirdették a hosszú távú „előfegy- verkezés” programját. Ezzel egyidejűleg a nukleáris háború európaizálhatósá- gának a veszélyét felismerő nyugat-európai békemozgalmak megélénkültek, arra törekedve, hogy kikényszerítsék a kormánypolitikák módosítását, a nyugateurópai érdekeket szem előtt tartó „alternatív biztonságpolitika” kialakítását. A nyugat-európaiak számára az Egyesült Államok mint a „közvetett veszély” forrását jelentő szövetséges felvetette a „ki véd meg a védelmezőnktől ?” kérdését, vagyis azt az aggodalmat, hogy Nyugat-Európa minél inkább az amerikai fegyverkezési automatikába ágyazódik, annál kevésbé képes saját biztonságát megvédeni, annál inkább olyan harc részesévé válik, amely nem a sajátja.1 Az amerikai politikai propaganda megpróbálja ezeket a mozgalmakat az „újpacifizmus” vagy az „önsemlegesítés” eszközeiként hitelüktől megfosztani, s az enyhülés lényegét eltorzítva azt hangsúlyozza, hogy a biztonságnak az enyhüléssel szemben elsőbbsége van. Az enyhülés fogalmáról szóló nyugati politológiai szakirodalomban egyfelől a korábbi, egyoldalú és tartalmában redukált értelmezések kerültek a középpontba - szem előtt tartva a költség-haszon elvet, vagy 21