Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 2. szám - TÁRSADALMI ÉS ELMÉLETI KÉRDÉSEK - Kende István: A katonai tényező a nemzetközi osztályharcban
Ez az elképzelés tehát alárendeli az egyes, sokszor csak helyinek tervezett háborúk hatását a „nagy” erőviszonyok számukra kedvező befolyásolásának. Azóta még inkább fennáll a szándék, hogy a szocialista országok erőforrásait „szakadatlanul lecsapolják”, hogy az erőviszonyokat a katonai és ezen keresztül a gazdasági szférában is megváltoztassák. Van a katonai tényező fokozott fontosságának egy másik, alighanem nyomosabb oka is. Az imperializmus az erőviszonyokat meghatározó különböző tényezők közül jó ideig elsősorban a katonai faktortól remélte a szocialista erők előnyomulásának meggátolását (vagy éppen felszámolásukat) és a világ irányítása lehetőségének megőrzését vagy kicsikarását. Viszont a nemzetközi erőviszonyokban a leglátványosabb változás - valósággal áttörés - korszakunkban éppen itt, katonai téren következett be. Ez a változás az amerikai haditechnikai monopóliumok sorozatos megdöntésével járt. Az atombomba-monopólium megszűnését nyomon követte előbb a hidrogénbomba monopóliumának megszűnése, majd - talán ami még ennél is nagyobb jelentőségű - az Egyesült Államok területi sérthetetlensége „monopóliumának” megszűnése. Véleményem szerint ez volt az a jelentős változás a nemzetközi erőviszonyokban, amelyik lehetővé tette és teszi az általános erőegyensúllyal mint reális tényezővel való számolást. Ez rákényszerítette az imperialista főerőket a békés egymás mellett élés elvének elfogadására - ha nem is minden ellentmondás és visszafordítási kísérlet nélkül. Mindez a katonai tényezőnek ebben a periódusában minden más tényezőétől eltérő, különleges történelmi szerepet juttatott és juttat. Nemcsak a szocialista rendszer puszta megvédését teszi lehetővé, hanem új erőviszonyokat, erőegyensúlyt teremt világméretekben, s ezzel döntően kihat korunk fő nemzetközi problémáinak megoldására. Óvtam az előbbiekben attól, hogy a katonai erőviszonyokat pusztán szám- szerűségi tényezőkre szűkítsük. A katonai tényező sokkal több a fegyverek meny- nyisége, a fegyvertár nagysága vagy akár egyéb többé-kevésbé mérhető adatok kifejezte tények soránál (ide értve a hatótávolságot, a találati pontosságot stb. is). A katonai - és nemcsak a katonai — erőviszonyokat erőteljesen befolyásolja az egyes stratégiai és más anyagokhoz, energiaforrásokhoz való hozzáférés lehetősége is. Az Egyesült Államokat érzékenyen érintette lokátor- és repülőtámaszpontjai (és politikai bázisai) sorának elvesztése Etiópiában, Líbiában, Iránban, vagy az afrikai stratégiai nyersanyagok kevésbé biztos hozzáférhetősége (Afrika déli és délnyugati része egy-egy anyag majdnem egyetlen lelőhelye a nyugati világ számára). A Nyugat-Európa ellátása (tehát hadászati hadtápja) szempontjából is elsődleges útvonal már nem a viszonylag biztosított Szuezi-csatorna- Földközi-tenger, hanem ismét a Jóreménység foka körüli hajóút. És ezen a vonalon ma már egyebek között Mozambik, Madagaszkár, Angola, részben pedig a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság és Etiópia is jelenlevő tényező. És ezzel eljutottunk a katonai tényezők osztály jellegének kérdéséhez. A katonai tényező és katonai konfliktusok marxista vizsgálója is gyakran nyúl vissza 12
