Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 2. szám - TÁRSADALMI ÉS ELMÉLETI KÉRDÉSEK - Kende István: A katonai tényező a nemzetközi osztályharcban
KENDE ISTVÁN A katonai tényező a nemzetközi osztályharcban i. Napjainkban az erőviszonyok mérlegelése gyakran leszűkül, vagy legalábbis túlzott mértékben egyetlen tényezőre, a katonaira összpontosul, s azon belül is sokszor csak a fegyverek mennyiségét, a nukleáris robbanófejek vagy hordozók számát veszik figyelembe. Nem ritkán jelentkezik az a torzulás is, hogy túlhangsúlyozzák az erőviszony-mérlegelés gazdasági elemeit, azaz az erőviszonyokat pusztán vagy egyoldalúan a gazdasági mutatókkal próbálják mérni. Mindkét torzulást az okozza, s bizonyos fokig menti is, hogy csupán e két szférában lehet viszonylag pontosan kvantifikálni, a szó szűk és rideg értelmében mérni. A fejenkénti energiafogyasztást ugyanúgy viszonylag kézenfekvő számszerűen összevetni, mint a nukleáris hordozóeszközök vagy robbanófejek mennyiségét, pusztító erejét. A kvantitatív összevetés azonban könnyen vezethet megengedhetetlen leegyszerűsítésekhez, tehát hibás következtetésekhez. Az sem ritka, hogy az önmagukban „objektív” adatok csoportosításával vagy összehasonlításával kiki a neki tetsző vagy éppen az előre kívánt következtetéseket vonja le. Emellett a gazdasági adatok mégoly precíz összevetése sem ad lehetőséget olyan gazdasági tényezők mérlegelésére, mint a megtermelt javak elosztása vagy a termelési viszonyok jellege, mechanizmusa - azaz a gazdaság társadalmi-politikai tartalma, lényege. A rakétafejek számának összevetése sem ad választ például a pusztítás méreteiről, a találati pontosságról, a hatótávolságról, az elháríthatóság tényezőiről, amelyek ugyanúgy katonai és objektív adatok, mint a robbanófejek mennyisége. Azaz még a könnyen kvantifikálható gazdasági vagy katonai összehasonlítás is lehet pontatlan vagy torzító. Az erőviszonyok fogalma bonyolult, szinte mérhetetlenül összetett, főként a politikai és az emberi-morális tényezők miatt. Mint ismeretes, Lenin hangoztatta a szovjetország gazdasági és katonai gyengeségét, és mégis mindenkinél erősebbnek tekintette a még nagyon is kezdeti forradalmi időszakban levő országot. A történelem az ő igazát bizonyította: az erőviszonyok „papírformája” szerint io
