Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Kereszty András: Közel-keleti útkeresés
talomnak. Mert bármeddig tart is a rendezésnek ez az útja, csupán ez biztosítja a tartós és igazságos békét a térségben. Az Egyesült Államok globális politikájának alakulása - amelynek csupán egyik összetevője a Közel-Kelet - segítheti és akadályozhatja is (miként a legutóbbi négy évben) a kiútkeresést a zsákutcából. Camp David folyamata kifulladt, kudarca elkerülhetetlen, folytatásában a józanabb amerikai körök sem hisznek. Ennek felismerése már Szadat elnök halála előtt is nyilvánvaló volt, de a merénylet - valamint a Sínai-félsziget utolsó harmadának Egyiptomhoz való várhatóan közeli visszatérése - bizonytalanságot és időzavart okozott Washington számára. Megvalósíthatatlanná tette azt az elképzelést, hogy - miközben Egyiptom megmarad hűséges és kritikátlan szövetségesnek - a látványos AWACS-akcióval, a Fahd-terv el nem utasításával új módon politizáljon az arab országok irányába. Egyiptom - Mubarak elnök irányításával - az amerikai szövetségtől az el nem kötelezettség felé mozdul. Egyiptom távolodásának folyamatát - Izrael makacssága és a már vázolt időzavar következtében - Amerika a térségben való feszültség növelésével kívánja megakadályozni. Ezt szolgálja a Líbia elleni kampány (s egyúttal a Szovjetunióhoz közeledő és a radikális arab nacionalizmus fő képviselőjének számító ország megfélemlítését). Az amerikai elképzelések szerint a Líbiával való feszültség Egyiptom és Szudán számára elengedhetetlenné teszi az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolat fenntartását, erősítését. Annak a kairói törekvésnek a fényében viszont, amely az ország külső és belső helyzetének konszolidálását helyezte a feladatok sorában az első helyre, az amerikai feszültségszítás már rövid távon sem az összetartó kapcsok erősítését, hanem az amerikai-egyiptomi viszony további ballasztokkal való megterhelését jelenti. Washington és Kairó érdekei az Egyiptom nyugati határán való feszültséget illetően alapvetően eltérnek. Ugyanígy a Golán-magaslatok izraeli bekebelezése - kihasználva még azt az időt, amikor Egyiptom nem sorakozhat saját területei érdekében Szíria mellé - nem érheti el eredeti célját, az arab országok megfélemlítését. Sokkal inkább a Camp David-i folyamatnak adott végső kegyelemdöfésként értékelhető. Mindazonáltal egyelőre kérdéses, vajon Washington képes-e az új helyzettel reálisan számolni. A Közel-Kelet továbbra is nyugtalanító, konfliktusokkal terhes pontja a világnak. Befolyásolja a nemzetközi kapcsolatok alakulását, ugyanakkor hatással lehet rá egy esetleges kedvező irányú fordulat a Szovjetunió és az Egyesült Államok - elsődlegesen fontos - kapcsolatában. Nem szabad elfelejteni azt, hogy 1977. október i-én a szovjet-amerikai közös nyilatkozat a rendezés lassú, fokozatos megvalósításának lehetőségét ígérte. A Közel-Kelet volt az első térség, ahol az Egyesült Államok - a Carter-kormány - csatlakozva Szadat különutas politikájához, felrúgta a két nagyhatalom nehezen kidolgozott közös álláspontját. Ekkor vált először láthatóvá az a folyamat, amely később a nemzetközi légkör általános lehűléséhez vezetett. A közel-keleti térség bonyolult problémaköre - a kiút lehetősége a jelenlegi helyzetből - éppen ezért szorosan összefügg azzal: átér- tékeli-e Washington a realitások figyelembevételével nemzetközi politikáját. in
