Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Kereszty András: Közel-keleti útkeresés
a Sinai-félsziget utolsó harmadának kiürítése előtt - mint azt korábban Szadat ígérte - megállapodás szülessék az autonómia kérdéséről. VI. Az arab országok fezi csúcsértekezlete jelezte azokat a mély ellentéteket, amelyek napjainkban megosztják ezeket az országokat. Ugyanakkor elárulta azt is, hogy időre van szükség ahhoz, hogy mindegyik arab főváros elvégezze a maga helyzetelemzését. Idővel pedig - ellentétben az időzavarban szenvedő Izraellel - az arabok bőségesen rendelkeznek. Nincs az arab külpolitikát gyorsabb mozgásra ösztökélő semmiféle szorító tényező. A megszállt Sínai-félsziget Izrael számára stratégiailag sokkal kevésbé fontos, mint a Szíriától elfoglalt Golán-magaslatok. Ilyen értelemben az izraeli kormányzat mindig is inkább hajlott a sivatagos félsziget kiürítésére. Ugyanakkor 1967 óta a Sínai-félsziget megszállása sokkal nagyobb belpolitikai problémát jelentett Egyiptomban, mint a Golán-magaslatok kérdése Szíriában. A félsziget - lévén, hogy egész Egyiptom területének egynegyede - fontos szerepet játszott a belső vitákban. A háború előtt Szadat ellenzéke hatékony akciót követelt visszaszerzésére. A békekezdeményezés után pedig Szadat azzal érvelhetett, hogy egyetlen csepp vér nélkül visszaszerzi ezt az országrészt. Szíria számára viszont tudott, hogy az izraeliek által annektált Golan-magaslatok kérdése csak az általános rendezés részeként lehetne megoldható. Hasonlóan égető probléma - ha áprilisban befejeződik az izraeli kivonulás, azaz ha helyreállnak Egyiptom és Izrael 1967-es határai - nincs két más ország között. Területi kérdés sem gyorsítani, sem lassítani nem fogja a közel-keleti események menetét. így még fokozottabban előtérbe kerül az alapkérdés: a palesztin kérdés. E tekintetben előrelépésre csak hosszú távon van lehetőség. De a megosztottság miatt azért is szükség van bőséges időre, hogy egyáltalán beszélni lehessen egyeztetett összarab politikáról. Az elmúlt esztendők vitái megosztották az arab tábort. Az így létrejött csoportosulásokon belül viszont a korábbinál szorosabb az együttműködés. A legszembetűnőbb a Rijad vezette öbölmenti szövetség - Bahrein, Kuvait, Oman, Katar, az Egyesült Arab Emirátusok és Szaúd-Arábia - megizmosodása. A népességben nem nagy, de pénzügyi erejét tekintve jelentős csoportosulás (a világ olajtartalékainak egyharmada itt található) - a Camp David-i kihívás, valamint az iráni-iraki konfliktus miatt - egyre inkább egyezteti katonai és külgazdaság-politikáját. Ez az országcsoport a szaúd- arábiai trónörökösről elnevezett Fahd-tervet támogatja. A másik jelentős csoport, a Szilárdság Frontja az elmúlt időszakban bebizonyította, hogy elegendő ereje van az arabközi kapcsolatok befolyásolására, és nélküle nem létezik egyeztetett arab politika. Ez a csoportosulás - Szíria és a Palesztin Felszabadítási Szervezet révén - Izraellel közvetlenül szomszédos országot, mozgalmat is magában foglal. Emiatt arab-izraeli közeledés elképzelhetetlen a Szi
