Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Kereszty András: Közel-keleti útkeresés
KERESZTY ANDRÁS Közel-keleti útkeresés Anvar Szadat egyiptomi elnök halála - 1981. október 6. - nyomán még inkább felszínre kerültek a Közel-Kelet politikai ellentmondásai, és számos új kérdés vetődött fel. Szadat halálával a térség egyik markáns és vitatott politikai személyisége távozott, egy olyan vezető, akinek döntései - az Egyesült Államokhoz való feltétlen hűség és az arab országok túlnyomó többségétől való állandó távolodás következtében - kiszámíthatóvá tették a napi politizálásban egyébként sokszor kiszámíthatatlan vonalvezetését. Egyiptom stabil szövetséges volt az Egyesült Államok, szilárd tárgyalópartner Izrael szemében, ugyanakkor „megbízható és biztos ellenfele” a térségbeh progressziónak, a Szovjetunió érdekeinek, törekvéseinek és riválisa a Washingtonnal jó kapcsolatokat tartó olaj monarchiáknak. Szadat halálával az amerikai érdekeknek ez a biztos sarkköve kibillent. S e korai szakaszban legalább annyi bizonyosan elmondható, hogy Egyiptom korábbi politikai kapcsolatrendszere megszűnt vitathatatlan és megfellebbezhetetlen lenni, és Kairó éppúgy, mint a régió többi állama, valamint a térségben érdekelt többi ország az új helyzet következményeit vizsgálja. Az útkeresés kétségtelenül az elkövetkező időszak legfőbb jellemzője lesz a Közel-Keleten. I. Szadat Egyiptoma az 1970-es évek elején váratlanul teljesen új lehetőségeket nyitott meg az Egyesült Államok számára. Olyan időszak volt ez, amikor a vietnami intervenció kudarca, a háború veszteségei, katonai kiadásai a Nixon-doktrína meghirdetéséhez vezettek; nagyobb hangsúlyt kapott a szövetségesek erősítése, kisebbet a közvetlen amerikai beavatkozás. Washington figyelme ebben az időben a közel-keleti térség keleti peremére összpontosult. Itt volt az az állam - Irán amely a Nixon-doktrína értelmében alkalmasnak tűnt a legfontosabb szövetségesi 99
