Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - Dobozi István: Gazdasági konfliktusok Fekete-Afrikában
ség a külföldi tőke és a vele együttműködő nemzeti tőke bizonyos szektorai között. A nyugati transznacionális vállalatok részben a befogadó ország hatóságainak kényszerítésére, részben saját belátásuk alapján egyre jobban törekszenek arra, hogy a nemzeti magántőke jelentős csoportjaival lépjenek partneri viszonyba, bevonják őket üzleti vállalkozásaikba. E partneri viszony révén - mint már említettük - csökkenhet a külföldi érdekeltségekkel szembeni ellenérzés, s egyben a transznacionális vállalatok arra törekszenek, hogy a számukra már gazdaságilag nem előnyös ágazatokban (például erősen munkaigényes, szakképzettséget nem követelő, technológiailag viszonylag egyszerű tevékenységek, szennyező iparágak) juttassák szerephez a fejlődő országbeli partnereiket. A külföldi tőke célja világos: a fekete-afrikai államok nemzeti burzsoáziája minél nagyobb részét kívánják magukhoz kötni az üzleti kapcsolatok kiterjedt hálózatával, olyan privilegizált nemzeti burzsoázia kifejlesztését támogatják, amely gazdasági számításait nem a külföldi tőke ellenében, hanem a vele való együttműködésben találja meg. A külföldi transznacionális társaságok a helyi magántőke fokozottabb bevonása mellett az irányítói szervezet „afrikanizálását” felhasználják arra, hogy a nemzeti burzsoá-bürokrata elitet minél szorosabb gazdasági-pénzügyi szálakkal kössék magukhoz. A nemzeti burzsoázia bizonyos része számára a külföldi tőke jelenléte és versenye, valamint a nekik nyújtott kedvezmények egyértelműen hátrányosak. A külföldi tőke mind erőteljesebb behatolása a fekete-afrikai országok feldolgozóiparába (e folyamat a hetvenes években különösen lendületesen haladt előre) létében is veszélyezteti a nemzeti tőke ama szektorait, amelyek sem a világpiacon, sem belföldön nem tudják felvenni a versenyt az összehasonlíthatatlanul nagyobb gazdasági erejű és fejlettebb külföldi vállalatokkal. A konfliktus természetesen akkor is kialakul, ha a külföldi tőke jelenléte a további expanzióban gátolja és költséges alkalmazkodásra kényszeríti a helyi tőkét. A külföldi tőke versenyét érző, vele csak érintőlegesen vagy egyáltalán nem együttműködő nemzeti tőke érdekeit sértik mindazok a kedvezmények, amelyeket a kormány a külföldi tőkének ad. Ilyen különleges kedvezmény például a Szenegálban és más afrikai országokban létrehozott ún. szabad ipari övezet, ahol a külföldi beruházások rendkívüli előnyöket élvezhetnek az övezeten kívüli vállalatokkal szemben. Végül érdemes a figyelmet felhívni arra is, hogy a külföldi tőke jelenléte a fekete-afrikai nemzetgazdaságokban konfliktusokat szül a külföldi tőkével való együttműködésből hasznot húzó, ezért vele alapvetően érdekszövetségben levő nemzeti burzsoá érdekcsoportok és a nemzeti burzsoáziának a külföldi vállalatok tevékenységétől hátrányosan érintett csoportjai között. Nem elhanyagolható ellentétek támadhatnak a dolgozó osztályok egyes rétegei között is a transznacionális társaságok által követett bér-, foglalkoztatási és a szakszervezetekkel kapcsolatos politika eredményeként. 97
