Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - Dobozi István: Gazdasági konfliktusok Fekete-Afrikában
Az EK részaránya a Loméi Egyezményt aláíró fejlődő országok teljes kereskedelmében8 (százalékban) /. tábládat1 1968 1970 1972 1974 1975 1976 1977 Export 51,6 50,5 46,5 43,7 40,5 41,3 42,6 Import 46,5 45,7 44,6 37,3 40,1 42,4 47,7 Az 1. táblázat adatai szerint a hetvenes évek során az Egyesült Államok számára Afrika gazdasági jelentősége a beszerzés területén nőtt, míg Japán számára Afrika lényegesen fontosabbá vált értékesítési piacként. Az elkövetkező években azonban az Egyesült Államok várhatóan nagy erőfeszítéseket tesz az afrikai piacokra való fokozottabb bejutás érdekében. Ezt a jelentősen megnövekedett afrikai import ellentételezése teszi szükségessé. Japán is minden valószínűség szerint igyekszik majd megfordítani afrikai piaci részesedésének csökkenő irányzatát. Az említett törekvések eredőjeként várhatóan még inkább éleződik majd az afrikai értékesítési piacokért folyó versengés az egyes imperialista központok között. Az afrikai országok közötti konfliktusok Az afrikai országokat rendkívül egyenlőtlen, függő külgazdasági kapcsolatok fűzik a vezető imperialista országokhoz. Az afrikai nmzetgazdaságok nagy részét - a gyarmatosítás maradványaként, de újabban fejlesztési szükségből is - nagyarányú világpiaci nyitottság jellemzi. 1978-ban az imperializmus három vezető központjának részesedése az afrikai országok importjában 68,8 százalékot, az exportjában pedig 74,7 százalékot tett ki. A vezető imperialista hatalmak azonban nem kizárólag értékesítési és beszerzési piacokként játszanak döntő szerepet az afrikai országok gazdasági életében. Tekintettel számos afrikai gazdaság fejlettségének rendkívül alacsony szintjére, a fejlett tőkés országokból származó pénzügyi erőforrások meghatározó jelentőséggel bírnak sok afrikai állam gazdaságfejlesztésében. Az ENSZ által nyilvántarott 29 kevésbé fejlett ország közül 16 az afrikai (Felső-Volta, Botswana, Burundi, Csád, Benin, Etiópia, Guinea, Lesotho, Malawi, Mali, Niger, Tanzánia, Ruanda, Szomália, Szudán, Uganda). Ezekben az országokban az egy főre jutó évi nemzeti jövedelem 100 dollár alatt van, az írástudatlanok aránya 80 százalék körüli, a feldolgozóipar részaránya a bruttó nemzeti termékben nem nagyobb 10 százaléknál. A nagyarányú fejlesztési szükséglet és a belső felhalmozás kirívó elégtelen88
