Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)

1981 / 1. szám - Inotai András - Török Ádám: A transzatlanti kapcsolatok gazdasági alapjai

11 Lásd ezzel kapcsolatban: 1Virtschaftsmche, 1980. 9. sz. 12-14. 112 A kereskedelmi törvény a protekcionista és a szabadkereskedelmi elvek furcsa keveréke. A Tokió-fordulóra kidolgozott amerikai kereskedelempolitika kilátásba helyez jelentős, esetenként 60 százalékos vámcsökkentést, de ehhez nem elég az elnök döntése: egyre nagyobb súly- lyal esik latba a kongresszus véleménye. 10 százalékot meghaladó vámcsökkentés esetén csak legfeljebb évi 3 százalékos lépcsőben lehet a vámokat mérsékelni. A törvény fő célja az amerikai versenyképesség javítása, és ennek érdekében minden, az amerikai termelők által tisztességtelennek nevezett versenytársat kizárnak, illetve a vizsgálat idejére kirekesztenek.

13 Ernst Ervin: A kereskedelempolitikai akadályok befolyása az EGK és az USA kapcsolataira. Külgazdaság, 1977. 5. sz. 348-357. 1.

11 David Lasscelles: Finance and Investment in the U. S., IV.: Financial Times, 1980. május 6.

15 Néhány év adatai alapján elhamarkodott lépés volna az amerikai és a nyugat-európai konjunktúraciklusok eltérőségéből messzemenő következtetéseket levonni, így a gazdaságpolitikai prioritások közötti esetleges - és valószínűleg fáziseltérés miatti - különbségeket nem tárgyaljuk. Tényként szögezhető le azonban, hogy a hetvenes évek második felében a korábban együtt mozgó amerikai és nyugat-európai konjunktúraciklusok között elég jelentős eltérés mutatkozott, amit felerősített az a tény, hogy - két évtizedes irányzat megtöréseként - ismét az amerikai gazdaság növekedett gyorsabban. Ez alátámasztani látszik azt a feltételezést, amely szerint a nüvekedési központ Nyugat-Európáról az amerikai kontinensre, illetve a Csendes-óceán medencéjére tevődik át. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felgyorsult amerikai növekedés nem független a Carter-kormány gazdaságpolitikájától, az infláció szabadjára engedésétől (már csak a dollár fokozódó leértékelődése érdekében is, amiből amerikai versenyelőnyöket és reálárakon számítva olcsóbbodó olajimportot vártak), a viszonylag magas foglalkoztatottsági szint fenntartásától. 1979-től azonban - nem utolsósorban a dollár nemzetközi szerepének átértékeléséből következően - az amerikai gazdaságpolitika irányt váltott: a nyugat-európaihoz képest két éves késéssel az inflációellenes harc vált a legfontosabb gazdaságpolitikai feladattá, ami rövid idő alatt jelentősen felduzzasztottá a munkanélküliek táborát, mérsékelte a gazdasági növekedés ütemét, végül pedig recesszióra hajlamossá tette az amerikai gazdaságot.

16 Hans Günter Branch: Neue Weltwirtschaftsorduung und die USA. Aussenpolitik (Hamburg), 1978. 2. sz. 173-186.1.; RonaldI. Meitzer: United States Trade Policy: An Overview. Current History, May-June,1979.193-196. és 227-229. 1.

17 Werner J. Feld: Trade with West Europe and Japan. Current History, May-June 1979, 201- 205. és 223-226. 1.

12 Összetevői a transznacionális konszernek és bankok képviselői, akikhez csatlakozik a mező- gazdaság exportorientált szektora, valamint az exportőrök és importőrök. Érdekeik szószólója az Egyesült Államok Kereskedelmi Kamarája és az Amerikai Bankárok Társulása, továbbá egész sor magánalapítvány és -szervezet.

13 A protekcionista lobby történelmileg kialakult kemény magja - mint mindenütt - a krónikusan versenyképtelen ágazatok képviselőiből áll (ennek ágazati összetétele azonban időről időre módosul, ahogy más és más ágazatok jutnak bajba). Viszonylag új, de egyre erősebb befolyást gyakorló protekcionista csoportosulás a szakszervezetek (ezek a hatvanas évek elején még a kereskedelem liberalizálását támogatták). Kiegészül a lobby a csak a nagy amerikai piacra termelő ipari és mezőgazdasági üzemek vezetőivel, a kisvállalkozókkal és néhány más csoporttal.

20 Végül is az IMF ideiglenes és az OECD-országok hosszabb távra szóló kölcsönalapjának létrehozásában az amerikai álláspont tükröződött, bár az EK-országok kikötötték, hogy az OECD-országok 25 milliárd dolláros kölcsönalapját a tagországok csak végszükségben vehetik igénybe.

80