Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 5. szám - Fülöp Mihály: Franciaország és Közép-Kelet-Európa
{az osztrák államszerződés, a genfi négyhatalmi csúcstalálkozó) a Szovjetunióhoz való közeledésre használta fel.33 Ez a szándék nyilvánult meg Guy Mollett 1956. májusi moszkvai látogatásában, amely viszont a kapcsolatok természetét nem változtatta meg. A francia reagálás a magyarországi ellenforradalomra, a franciák, britek és izraeliek együttes szuezi kalandja egy időre megakadályozta a további közeledést. Jugoszláviával 1948 júniusa után kezdett javulni a viszony, 1951-1952-ben Franciaország részt vett a háromhatalmi segélynyújtásban, 1956 májusában pedig Tito elnök Párizsba látogatott. Az algériai felszabadító mozgalom jugoszláv támogatása következtében viszont ez a közeledés sem folytatódott. A IV. Köztársaság kül- és belpolitikai gyengesége, instabilitása következtében képtelen volt önálló szerepet betölteni Kelet és Nyugat között. Az V. Köztársaság enyhülési politikája - és annak ellentmondásai A francia enyhülési politikáról az 1966-1972 közötti években igen sok tanulmány és értékelés jelent meg.34 Ez összefüggött azzal, hogy Franciaország nyugati részről úttörő szerepet játszott az enyhülési folyamatban, és egyidejűleg részben érvényesítette az 1944-1946-os időszakban kialakított külpolitikai elképzeléseit. 1981 tavaszával lezárult a francia jobboldal kormányzásának 23 éves időszaka, és ezzel lehetővé vált, hogy az enyhülés időszakában folytatott francia politika lényeges vonásait, indítékait, ellentmondásait összegezzük. Miért nem került sor közeledésre Franciaország és az európai szocialista országok között az V. Köztársaság első, 1958-1963 közötti időszakában? Milyen tényezők indították el a francia külpolitikát a párbeszéd útján ? Milyen meggondolások vezérelték a francia diplomáciát a szocialista országok közötti prioritások kialakításában ? Melyek voltak a francia enyhülési politika elvei ? Hogyan viszonyultak a „keleti nyitáshoz” szövetségesei, elsősorban az Egyesült Államok és az NSZK? Miért szenvedtek törést a francia politikai ambíciók a hatvanas évek végén, és miért vonult háttérbe az enyhülés terén betöltött korábbi úttörő szerep ? A folytonosságra vagy a változásra való törekvés jellemezte a de Gaulle-t követő elnökök politikáját ? Miért nem került sor közeledésre Franciaország és az európai szocialista országok között az V. Köztársaság első, 1958-1963-as időszakában? Az V. Köztársaság első éveiben Franciaország még nem fejtett ki intenzív diplomáciai tevékenységet az európai szocialista országok irányában. De Gaulle 1958. szeptemberi memorenduma az Észak-atlanti Szövetség hármas - amerikai- brit-francia - irányítására nem talált kedvező fogadtatásra szövetségeseinél, s ez a francia diplomáciát az Egyesült Államokhoz fűződő kötelékek lazítására - ennek már 1959-ben voltak jelei -, a „keleti nyitással” a túlzott amerikai befolyás ellen77
