Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - Inotai András - Török Ádám: A transzatlanti kapcsolatok gazdasági alapjai
bemutatását. Feltételezhető, hogy a mostanában kirajzolódó együttműködés és érdekellentétek előrevetítik a nyolcvanas években kifejlődő amerikai-nyugat- európai kapcsolatrendszer főbb elemeit. Aligha szükséges hangsúlyozni, hogy ezek feltárása az európai szocialista országok számára ma különös jelentőségű. A gazdasági fejlődés új szakaszába átlépő, a nemzetközi gazdasági együttműködésbe az eddigieknél erőteljesebben bekapcsolódó szocialista országok számára számos gyakorlati következtetés adódhat az amerikai-nyugat-európai gazdasági kapcsolatok jövőjét meghatározó-befolyásoló fontosabb tényezők vizsgálatából. Tanulmányunk három síkon mutatja be a transzatlanti gazdasági kapcsolatok sajátosságait: a két fél egymás közötti kapcsolataival indít, majd a hetvenes években bekövetkezett világgazdasági változások némelyikére adott válaszokat hasonlítja össze, végül az egyes országokhoz, országcsoportokhoz való viszony jellemzőit tárja fel. Az összefoglaló rész ezek alapján kísérel meg levonni néhány általános és a jövőre valószínűsíthető következtetést. i. Az Egyesült Államok és az EK közötti gazdasági kapcsolatok Bár célunk a hetvenes éveket jellemző mozgások ábrázolása, említést kell tennünk arról, hogy az Egyesült Államok EK-politikájában három szakasz különböztethető meg.2 Az elsőt a romantikus-idealisztikus megközelítés jellemzi'- a negyvenes évek végétől a hatvanas évek elejéig az Egyesült Államok a Közös Piac gondolatának vagy tervének egyértelmű támogatója volt, és nemcsak katonai-politikai okokból. Ügy látta, hogy a megvalósuló szabad kereskedelem az izolacionizmusából a háború után kitörő, világgazdasági érdekeket érvényesítő liberális amerikai mentalitás szülöttje. A Marshall-segély, majd a gyors ütemben kiteljesedő nyugat-európai gazdasági együttműködés gazdasági eszközökkel biztosította a térség tőkés viszonyainak megszilárdítását, és ezen keresztül hathatósan járult hozzá az amerikai biztonsági követelmények teljesítéséhez. A vámkorlátok lebontása nem eredményezte az amerikai exportérdekeltség megsértését, a bővülő, egységesülő piac pedig kifejezetten vonzotta az észak-amerikai tőkét, és egész sor transznacionális amerikai vállalat nyugat-európai telephelyhálózatának kiépüléséhez vezetett. A szupranacionális intézményrendszer, a nyugat-európai szövetségi állam megteremtésére irányuló kísérletek is messzemenően beleillettek az amerikai elképzelésekbe. Részben ezek kudarca, részben az EK protekcionista agrárpolitikájának létrejötte vezetett oda, hogy az EK-t támogató amerikai gazdasági nézetek a hatvanas évek közepe táján defenzívába szorultak. E második szakasz mindemellett előnyösnek értékelhető amerikai szemszögből, mert némi gazdasági áldozat árán3 jelentős politikai előnyöket könyvelhetett el az EK megerősödésének köszönhetően. A harmadik szakaszt Nixon elnök 1969. februári nyugat-európai látogatása nyitotta meg, amelynek eredményét, 60