Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 4. szám - Hidasi Gábor: Kína gazdasági fejlődésének távlatai
és Pénzügyi Bizottsága élére történt megválasztása, illetve kinevezése. Ugyanis elsősorban az ő személye és az általa irányított központi szervek különféle munka- bizottságai köré tömörült azoknak a rehabilitált közgazdászoknak és elméleti szakembereknek a túlnyomó többsége, akik azon a véleményen vannak, hogy a Kínai Népköztársaság társadalmi-gazdasági fejlődése 1958-ban, a „sajátos útra” való téréssel egyidejűleg siklott tévútra, s ettől kezdődően csaknem két évtizeden át alapvetően a szélsőbalos tendenciák voltak a meghatározóak, melyek nagymértékben eltorzították Kína szocialista irányú fejlődését. Ez a csoport 1979 tavaszán élesen bírálta azt az 1976-1985 közötti évekre szóló, tízéves gazdaságfejlesztési tervvázlatot, amelyet Teng Hsziao-ping útmutatásai és közvetlen irányítása mellett dolgoztak ki az Állami Tervbizottság szakemberei, s amit az V. Országos Népi Gyűlés 1978 februárjában megtartott első ülésszakán hagytak jóvá, Hua- Kuo-feng pártelnök és miniszterelnök előterjesztése alapján. A kritika eredményeként e tervvázlat irreális célkitűzéseit már 1979 nyarán, az V. ONGY második ülésszakán módosították, s ezzel egyidejűleg bejelentették, hogy az 1979-1981 közötti három évben a „kiigazítás, megreformálás, konszolidálás és színvonalemelés” az alapvető feladat, mert enélkül szó sem lehet a „négy modernizálás” eredményes végrehajtásáról. Alig egy évvel később, az V. ONGY 1980 szeptemberében megtartott harmadik ülésszakán, a miniszter- elnöki funkcióról lemondó Hua Kuo-feng pedig már annak bejelentésére kényszerült, hogy az 1978-ban elfogadott tervvázlat elvesztette aktualitását, s ezért levették a napirendről. A realitások talaján mozgó közgazdászoknak ez a csoportja az elmúlt két évben jelentős változtatásokat hajtott végre a gazdaságfejlesztési és a gazdaságpolitikai prioritások korábbi sorrendjében is, nagy súlyt helyezve a mezőgazdaság és a könnyűipar gyorsabb ütemű fejlesztésére, a nehézipari termelés és a beruházások visszafogására, a meglevő üzemek rekonstrukciójára, valamint a lakásépítés ütemének és a szolgáltatási hálózat fejlesztésének a meggyorsítására. Emellett jelentős elméleti és gyakorlati tevékenységet fejtettek ki az elmúlt három évtizedes fejlődés pozitív és negatív tapasztalatainak összegezésében és a levonható tanulságoknak a gazdaságirányítási reform kidolgozása során való hasznosításában. Ezek a közgazdászok nagy figyelmet szentelnek más szocialista országok gazdaságfejlesztési és gazdaságirányítási tapasztalatai tanulmányozásának is. Publikációik nagy számban jelennek meg a kínai napilapok és folyóiratok hasábjain. Bár ennek az irányzatnak a képviselői viszonylag kis számban találhatók a legfelsőbb párt- és állami szervekben és testületekben, ideológiai hatásuk és a gazdaságpolitikára gyakorolt befolyásuk olyannyira számottevő, hogy mindkét fentebb említett irányzatnak egyre inkább számolnia kell jelenlétükkel. Végül, érzékelhető az utóbbi években a legfelsőbb párt- és állami vezetésen belül egy olyan irányzat megjelenése és hatása is, amely a kínai társadalom fejlődését a továbbiakban a több mint negyedszázaddal korábban fennállott társadalmi-gazdasági szerkezet helyreállítása irányába szeretné terelni. 69
