Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)

1981 / 1. szám - M. Aczél Sándor: Japán és a trilateralizmus

1 Kiichi Aiichi: Japan’s Legacy and Destiny of Change. Foreign Affairs, 1969. október. 30. i. 2 Idézi: D. V. Petrov: Japonyija v mirovoj polityike. Mezsdunarodnije Otnosenyija, Moszkva, 1973. 7. 1. 3 Kei Wakaizumi: Japan’s Passive Diplomacy Reconsidered. Asian Pacific Community, 1978- 1979. 3. sz. 42. 1. 4 Ua. 52. 1. 5 A nixoni-kissingeri „békestruktúra” ötpólusúnak ábrázolta a világ hatalmi képletét, amely­ben az öt nagyhatalom (az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nyugat-Európa, Japán és Kína) kölcsönösen sakkban tartják egymást. Az amerikai külpolitika feladata, hogy a pólusok ellen­téteit kiaknázva közöttük dinamikus egyensúlyt biztosítson. Brzezinski trilaterális koncep­ciója a pentagonális erőegyensúly-játék helyébe a maga „libikóka-modelljét” állította: az ame­rikai-szovjet katonai bipolaritás tengelye két végén két háromszög helyezkedik el; az Egye­sült Államok-Nyugat-Európa-Japán háromszög alapvető tartalma az együttműködés, de vannak konfrontációs elemek is. Az Egyesült Államok-Szovjetunió-Kína háromszögben a helyzet fordított. A tőkés hatalmak fölénye e koncepció szerint azáltal biztosítható, ha a mindkét háromszögben jelenlevő Egyesült Államok az egyes háromszögek alapvető tendenciájának erősítésére törekszik. “Idézi: D. V. Petrov: i. m. 81. 1. 7 Zbigniew Brzezinski: U. S. Foreign Policy: The Search for Focus. Foreign Affairs, 1973. június. 723. 1. 8 Zbigniew Br^efinski: Japan’s Global Engagement. Foreign Affairs, 1972. január. 35. 1. 3 Zbigniew Brzezinski: The Fragile Blossom. Crisis and Change in Japan. Harper and Row, 1972. 117. 1. 10 Kei Wakaizumi: Tanaka’s Approach to Summit Diplomacy. Pacific Community, 1974. január. 278. 1. 11 Zbigniew Brzezinski: The Fragile Blossom. Crisis and Change in Japan. Harper and Row, 1972. 134. 1. Japán Brzezinski szerint a következő alternatívák közül választhatna: a) Kizárólagos szövetség az Egyesült Államokkal. Ez a korábbi pozíció az új világpolitikai struktúrában Japánt sem elégíti ki. b) A jelenlegi (1971-1972-es) „ambivalens” szövetségi viszony az Egyesült Államokkal, feszültségekkel, csalódásokkal. Ez Japán számára az „elszigeteltség és meghatározatlanság” állapotát jelenti. c) Egy semleges Japán. Ennek két módja képzelhető el: - Fegyvertelenül semleges. Ez lég­üres teret teremtene Ázsiában, főleg akkor, ha az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsola­tok megszakításával is járna. Lehetősége azért is valószínűtlen, mert még Svájcnak és Svéd­országnak is jelentős fegyveres erőt kellett kifejlesztenie.- Fegyveresen semleges. Hogy ez kellően megalapozott legyen, Japánnak igen komolyan kel­lene fegyverkeznie. Következménye a félelem és a bizonytalanság lenne. Csak egy súlyos bel­ső vagy nemzetközi válság diktálhatná ezt a megoldást, amit a jelenlegi fejlődési tendenciák kizárni látszanak. d) Fegyveres, jogait erőszakosan érvényesítő Japán. Súlyos fegyverkezést feltételez, és ellen­séges viszonyhoz vezet a nagyhatalmakkal. Súlyos nemzetközi válság során alakulhat ki, il­letve ha az Egyesült Államok teljesen izolacionista és protekcionista politikát folytatna. Lehetősége nem teljesen zárható ki, de kevéssé valószínű. e) Egy sokoldalú, aktív politikát folytató Japán. Alkotó szerepet tölthetne be a nemzetközi politikában mind regionális, mind azt meghaladó szinten. Ez az Egyesült Államok számára a legkívánatosabb alternatíva, s a legvalószínűbb is. 12 Ua. 126. 1. 13 Ua. 135. 1. 14 Ua. 135. 1. 15 Ua. 135. 1. 14 Ua. 137. 1. 17 Ua. 138. 1. 18 Zbigniew Brzezinski: Az Egyesült Államok és Japán. Amerikai Külpolitikai Állásfoglalások, 1978. 143. 1. Magyar Külügyi Intézet. 56

Next

/
Thumbnails
Contents