Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - M. Aczél Sándor: Japán és a trilateralizmus
Japán és az Európai Közösség kapcsolatainak problémái Japán és a nyugat-európai országok kapcsolatainak a fejlődése a második világháborút követően viszonylag késve indult meg. Az adatok arról tanúskodnak, hogy az Európai Közösség gazdasági jelentősége Japán partnerei között alig múlja felül a szocialista országokét. A gazdasági kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit behatárolják a földrajzi tényezők és a hagyományok, valamint a komplementaritás hiánya. Termékszerkezetük hasonló, külgazdasági törekvéseik orientációjának egyezése alapján is inkább versenytársai, mint partnerei egymásnak. Az Egyesült Államokat sem az a szándék vezette két vetélytársa ,,trílaterális” keretbe vonásakor, hogy ezzel együttműködésüket is előmozdítsa. E keretben éppen partnerei ellentéteire építve kívánja biztosítani az amerikai érdekek érvényesítését. Amerikai-nyugat-európai összefogás érvényesül például - közös érdek alapján - a japán külkereskedelmi aktívum csökkentéséért. Ugyanakkor az Egyesült Államok japán segédlettel törekszik a maga érdekeinek megfelelően megoldani a nyugat-európaiakkal fennálló kereskedelmi és pénzügyi vitáit (például a nyugat-európai közös valuta kérdésében, amivel a dollár-márka-yen „triumvirátusát” igyekszik szembeállítani), és kiváltképpen az „europeizmussal” összefüggő politikai problémákat (példaként a szocialista és a fejlődő országok irányában követendő önálló nyugat-európai politika említhető). Kevés szó esett eddig arról, hogy milyen érdekközösség áll fenn Japán és a nyugat-európai országok között. Az érdekazonosságok számbavétele alátámasztja Ullman megállapítását, miszerint „elég ironikus az, hogy ahol csak a célok egybeesése tapasztalható Japán és Nyugat-Európa között, ott a kiváltó ok gyakran az Egyesült Államokkal szemben közös lépéseik és politikájuk”.32 A legközvetlenebbül ez abban a közös törekvésben realizálódik, hogy lazítsanak az Egyesült Államoktól való függőségükön, önállóbban formálják politikájukat, amerikai nyomástól mentesen érvényesítsék a maguk érdekeit, szálljanak szembe az amerikai diktátummal. A feszültségektől mentes nemzetközi légkör mindkét pólus számára feltétele a kiterjedt és intenzív külkapcsolatok kialakításának, a nemzetközi együttműködésben való hasznos részvételüknek. A nemzetközi feszültség éleződése ellenben kedvez a nemzeti érdekeket az amerikai vezetésű nyugati világ egységének alárendelő erőknek. Objektív érdekük a nemzetközi leszerelés előmozdítása, s bár felfogásuk nem egységes, kifejezett együttműködésnek pedig nyoma sincs közöttük e kérdésben, hiba volna nem észrevenni közös érdekeltségük latens meglétét. Japán és Nyugat-Európa országai egyaránt törekszenek kapcsolataik fejlesztésére a szocialista országokkal, amit azonban bonyolult tényezők befolyásolnak. A nyugat-európai országok számára központi helyen áll a politikai és gazdasági kapcsolatok fejlesztése a Szovjetunióval és az európai szocialista országokkal. Kína jelentősége inkább gazdasági, külpolitikájukban manőverezési tényező mind a Szovjetunióval szemben, mind a nyugati szövetségi rendszeren belül. 53
