Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - DOKUMENTUMOK - Nemzetközi fejlesztési stratégia az Egyesült Nemzetek Szervezetének harmadik fejlesztési évtizedére
46. Az emberi erőforrások fejlesztése széles alapot teremt a fejlődéshez; fejleszti az embernek azt a képességét, hogy alkotó módon részt vegyen a fejlődési folyamatban. Ebben az összefüggésben az oktatás fontos elem. Az évtized folyamán továbbra is minden országnak fontos célkitűzése lesz az általános oktatás lehető legszélesebb körű megszervezése, az írástudatlanság felszámolása vagy jelentős csökkentése, valamint az általános iskolai oktatás lehető legegyetemesebbé tétele 2000-re. Ugyanilyen fontos a minden szintű és típusú oktatás párhuzamos és harmonikus fejlesztése, szem előtt tartva az oktatás és képzés döntő szerepét a nemzeti fejlődésben és az egyéni önmegvalósításban. 47. A képzett szakemberek hiánya nemzeti szinten gyakran korlátozza a fejlődő országok ama képességét, hogy teljes mértékben kihasználják a meglevő vagy potenciális fejlődési lehetőségeket. A szükséges képzett szakemberek biztosítása olyan mértékben, amely garantálja a nemzeti önellátást ebből a szempontból, fontos hozzájárulás lenne a fejlődő országok fejlesztési céljainak megvalósításához. A nemzetközi közösségnek megfelelő pénzügyi és technikai erőforrásokkal kell támogatnia a nemzeti szakemberek képzését a fejlődő országok társadalmi és gazdasági tevékenysége minden területén. 48. A nemzetközi közösségnek fontos célkitűzése, hogy 2000-re olyan egészségügyi színvonalat biztosítson, amely a világ minden népe számára lehetővé teszi a társadalmi és gazdasági szempontból produktív életet. Az alapvető egészségügyi ellátás biztosítása kulcsfontosságú intézkedés e célkitűzés eléréséhez. Minden ország bővíti az egészség- ügyi intézményekhez való hozzájutást lakossága legszegényebb rétegei számára, és a nemzetközi közösség segítségével biztosítja a főbb járványos betegségekkel szembeni immunitást minden gyermek számára minél előbb az évtized folyamán. 1990-ig mindenki számára egészséges ivóvizet és megfelelő közegészségügyi viszonyokat kell biztosítani a városi és falusi körzetekben. A halálozási arányszám csökkentése egyik fő célkitűzés lesz. A csecsemőhalandóságot a legszegényebb országokban is 120 ezrelék alá kell szorítani az élveszülésekhez viszonyítva. 2000-re a várható élettartamnak minden országban el kell érnie legalább a 60 évet, a csecsemőhalálozási arányszám pedig maximum 50 ezrelék lehet. Különleges erőfeszítéseket kell tenni a testi fogyatékosoknak a fejlődési folyamatba való integrálása érdekében. Ezért nagyon fontosak a hatékony megelőző és rehabilitációs intézkedések. 49. Az elemi lakóhely és infrastruktúra biztosítása minden ember számára mind a falusi, mind a városi körzetekben hosszú távú célkitűzés. Városok, községek és falvak kiegyensúlyozott hálózatára van szükség a harmonikus fejlődéshez, ahhoz, hogy kölcsönösen támogató kapcsolatok alakuljanak ki az ipari és a mezőgazdasági tevékenységek között, és megfelelő infrastruktúráról és szolgáltatásokról lehessen gondoskodni. Az emberi települések fejlesztéséhez kiegyensúlyozott propagandára van szükség, úgy, hogy az alacsonyabb jövedelmű csoportok nagyobb előnyökben részesüljenek. 50. A nemzetközi gyermekév által előtérbe állított célkitűzések elérése érdekében elő kell mozdítani a gyermekek jólétét. Hangsúlyozni kell a család kulcsfontosságú szerepét a gyermek kiegyensúlyozott fejlődésében. Erőfeszítéseket kell tenni a gyermekek életkörülményeinek javítására és a gyermekmunka felszámolására, összhangban az ide vonatkozó nemzetközi munkaügyi konvenciókkal; különleges figyelmet kell szentelni a nagyszámú 15 évnél fiatalabb, szegény vidéki és városi körzetekben élő gyermekeknek. 51. Biztosítani kell az egész lakosság hatékony részvételét a fejlődési folyamat minden szakaszában. A nők ENSZ-évtizedének világkonferenciáján elfogadott akciótervvel9 összhangban biztosítani kell, hogy ebben a folyamatban a nők is aktív szerepet játsszanak. Megfelelő intézkedéseket kell hozni mély társadalmi és gazdasági változások előidézésére és a nők hátrányos helyzetét okozó és fenntartó szerkezeti aránytalanságok kiküszöbölésére. Ennek érdekében minden ország célkitűzésnek tekinti, hogy a nők I}2
