Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - DOKUMENTUMOK - Nemzetközi fejlesztési stratégia az Egyesült Nemzetek Szervezetének harmadik fejlesztési évtizedére
z6. A fejlődő országok fejlődése és általában a világgazdaság növekedése szempontjából kedvezőbb feltételek kialakításához nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, hogy a nemzetközi valutarendszer hajlékonyabban tudjon reagálni a fejlődő országok szükségleteire és érdekeire, éspedig a rendszer további megreformálása révén, amire az egész nemzetközi közösség érdekében törekedni kell, és még kell valósítani az évtized kezdetétől és az utána következő években. E célból a nemzetközi valutarendszernek biztosítani kell, hogy a fejlődő országok egyenjogúan és hatékonyan részt vegyenek a döntéshozatalban, figyelembe véve többek között növekvő világgazdasági szerepüket, a szimmetrikus és hatékony alkalmazkodási folyamatot, a valuták stabil átváltási árfolyamát, valamint a különleges lehívási jogoknak mint központi tartalékalapnak a további erősítését és bővítését, hogy megvalósuljon a hatékonyabb nemzetközi ellenőrzés a nemzetközi likdivitás teremtése és igazságos elosztása fölött. A Nemzetközi Valutaalap a forrásainak igénybevételéhez kapcsolt feltételek megszabásakor tekintettel lesz a tagállamok társadalmi és belpolitikai célkitűzéseire, gazdasági prioritásaira és helyzetére, ide értve a fizetésimérleg-problémák okait. A nemzetközi és a multilaterális pénzügyi intézményeket sürgetjük, hogy továbbra is bővítsék és javítsák hitelnyújtási lehetőségeiket, és ahol szükséges, hozzanak létre új lehetőségeket tagjaik és főleg a fizetésimérleg-problémákkal küszködő fejlődő országok megsegítése céljából. 27. A tartós infláció a világgazdaságban, különösen a fejlett országokban, akadályozza a növekedést és a fejlődést, és még inkább megingatja a fejlődő országok helyzetét. Az infláció ütemét számottevően mérsékelni kell, és káros hatásait, amennyire csak lehet, enyhíteni, hogy elősegítsük a tartós, nagyobb és tényleges gazdasági növekedést, különösen a fejlődő országokban. A gyors gazdasági növekedés a fejlődő országokban előmozdítja a termelőstruktúrák racionalizálását és csökkenti, az inflációs feszültségeket. 28. Az éhséget és az alultápláltságot minél előbb, de az évszázad végéig mindenképpen fel kell számolni. Az évtized folyamán számottevő haladást kell elérni a fejlődő országokban az élelmiszer-önellátás és az élelmezési biztonság terén, hogy mindenki számára biztosítani lehessen a táplálkozás megfelelő szintjét. A fejlődő országok mező- gazdasági termelésének egészében véve átlagosan legalább évi 4 százalékkal kell bővülnie ahhoz, hogy lehetővé váljék a lakosság táplálkozási szükségleteinek kielégítése, hogy szélesedjen az iparosítás és a gazdasági szerkezet diverzifikálásának bázisa, és hogy kiegyenlítődjenek a világ termelésében jelenleg meglévő aránytalanságok. Jelentősen növelni kell a fejlődő országok részesedését a világ élelmiszer- és mezőgazdasági exportjából. E célok érdekében a fejlődő országoknak tovább kell erősíteniük élelmezési és mezőgazdasági fejlesztési terveik kidolgozását és megvalósítását nemzeti fejlesztési prioritásaik és programjaik keretében. Ezeket a célokat támogatni kell az újabb külső erőforrások átvitele révén a fejlődő országoknak juttatott pénzügyi erőforrások általános növelésével összefüggésben. Szükség van még a fejlődő országok mezőgazdasági fejlesztését szolgáló nemzetközi keretek javítására, ide értve a nagyobb piaci stabilitást, a nagyobb szállítási biztonságot a mezőgazdaság számára, valamint - a fejlődő országok mezőgazdasági exportképességének bővítése érdekében - a mezőgazdasági termékeik elhelyezési feltételeinek javítását a világpiacokon. 29. A fejlődő országoknak egészében véve átlagosan évi 9 százalékkal kell növelniük ipari termelésüket, így az 1980-as években jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy növekedjék a fejlődő országok részesedése a világ ipari termelésében, és megteremtődjék az alapja az ipari fejlődés és együttműködés limai nyilatkozatában és akciótervében rögzített azon cél elérésének, miszerint a termelésből való részesedésük 2000-re érje el a 25 százalékot.6 Az iparosítás célja az legyen, hogy integrált módon kielégítse a fejlődő országok nemzetgazdasági fejlesztésének általános igényeit. A feldolgozóipari tevékenység arra irányuljon, hogy kielégítse nemcsak a növekvő belső szükségletet és a 128
