Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - SZEMLE - Földvári Gábor: Az ENSZ közgyűlés 35. ülésszaka
és az erőfeszítéseket a felfokozott feszültség levezetésére, a béke megőrzésére, az enyhülés eredményeinek védelmére irányítsák az ENSZ keretében is. Javaslataik most is elsősorban a fegyverkezés megfékezésére, a leszerelésre irányultak. Az ellentétes törekvések ütközése ellenére a 3 5. ülésszak légköre összességében nyugodt volt. A vita hangneme csak néhány napirendi pont tárgyalásánál vált élesebbé. Jórészt eredménytelenek maradtak a szélsőséges körök konfrontációt szító fellépései. Bebizonyosodott, hogy a nemzetek közösségének döntő többsége az együttműködés fenntartásában érdekelt, tudatában van a romló nemzetközi helyzet hátrányainak és veszélyeinek. A fejlődő országok, amelyek egy része a feszültség enyhülésének időszakában bizalmatlanul vagy közömbösen figyelte a kelet-nyugati kapcsolatok bővülését, ma már egyre jobban felismerik, hogy a nemzetközi légkör romlásának viszonyai között mind nehezebb gazdasági-szociális feladataikat végrehajtani, terveik megvalósításához kielégítő mértékű külső segítséghez jutni. Egyes NATO-országok kormányköreiben népszerű a katonai erőegyensúly megváltoztatásának kísérlete, az erő pozíciójából való tárgyalás jelszava. Ezért több politikai kérdésben és a leszerelési témák tárgyalásánál szorosabban egyeztették fellépésük irányvonalát. Nyilvánvaló volt ugyanakkor az is, hogy a nyugateurópai országok többsége nem érdekelt a kelet-nyugati együttműködés nagyon is kézzelfogható hasznának veszélyeztetésében. A 3 5. ülésszak egyik legfontosabb tanulsága tehát, hogy az enyhülés pillérei szilárdabbaknak bizonyultak, mint amire ellenfelei számítottak. A szocialista, valamint a fejlődő és el nem kötelezett országok együttműködése a nemzetközi politikai élet legfontosabb kérdéseiben ezen az ülésszakon is fennmaradt. Az enyhülésellenes erők védekezésre kényszerültek. Az ülésszakon elfogadott 105 politikai határozat közül a Szovjetunió 91-et támogatott, és mindössze 6-ra szavazott nemmel. Az Egyesült Államok küldöttsége 44 határozatot fogadott el, és 3 3 alkalommal lépett fel mások kezdeményezései ellen. Egyes nyugat-európai országok sem minden esetben követték az amerikai küldöttség szélsőséges javaslatait. A nemzetközi politika fő kérdései közül a korábbi éveknél is nagyobb figyelmet kapott a fegyverkezési verseny helyzetének, a leszerelés előfeltételeinek vizsgálata. A körülmények azonban a leszerelést illetően nem voltak kedvezőek. A nemzetközi helyzet feszültebbé válása miatt, a szovjet-amerikai viszony megromlásának körülményei között a közgyűlés csak a fegyverkezési hajsza fékezését tűzhette ki reálisan célul. A leszerelést közvetlenül elősegítő intézkedésekről viszonylag kevés számú határozat született. A leszerelési kérdések vitájában és érdemi határozatok előterjesztésében ezúttal is a szocialista országok jártak elöl. Sok olyan határozati javaslatot terjesztettek elő a fejlődő, el nem kötelezett országok is, amelyek a leszerelést hivatottak elősegíteni. Több határozatuk azonban ismét másodlagos jelentőségű, szervezési kérdésekre összpontosít, magukban hordozván azt a veszélyt, hogy a lényegről elterelik a figyelmet. A nyugati hatalmak konstruktív javaslatokkal ezen a közgyű112
