Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)

1981 / 3. szám - SZEMLE - Földvári Gábor: Az ENSZ közgyűlés 35. ülésszaka

Egyesült Államokban és más tőkés országokban aktivizálódtak az enyhülési politika ellenfelei.

A szovjet-amerikai politikai kapcsolatoknak az 1970-es évek végén bekövetkezett romlása, a bizalom csökkenése szinte azonnal éreztette hatását nemcsak a két ország gazdasági, hanem kulturális, tudományos és sportkapcsolataiban is. Meg kell jegyezni viszont, hogy míg az amerikai kormány az együttműködés nyílt fékezésére ürügyként egy nem európai, így a Záróokmány körén kívül eső eseményt, az afganisztáni forradalomnak nyújtott szovjet segítséget választotta, addig valamennyi, a kulturális és egyéb kapcsolatokat sújtó amerikai intézkedés teljes mértékben ellentétes a helsinki dokumentum elveivel és rendelkezéseivel.

A szocialista országok a madridi találkozó kulcskérdésének a régóta stagnáló katonai enyhülés kérdését tekintették, de ezzel egyidejűleg kívánatosnak és lehetségesnek nyilvánították, hogy előrelépésre kerüljön sor a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás területén is, azon az alvi alapon, amelyet a helsinki Záróokmány mint egységes egész meghatározott.16

Ennek megfelelően a szocialista országok átfogó javaslatokat terjesztettek a madridi találkozó elé a kultúra és az oktatás területein:

Bulgária a kétoldalú kulturális egyezmények és munka tervek továbbfejlesztéséről, valamint a felnövekvő nemzedék neveléséről;

Lengyelország az „ember-környezet-kulturális örökség” című kampány beindításáról; a békére való nevelést szolgáló hosszú távú oktatási tervek kidolgozásáról;

a Szovjetunió és az NDK az iskolai tankönyvek és egyéb pedagógiai kiadványok cseréjéről, tartalmuk egyeztetéséről;

Jugoszlávia egy (a hamburgi „tudományos fórum” mintájára létrejövő) „kulturális fórum” összehívásáról;

Magyarország a kevéssé elterjedt nyelvek oktatásának és az ilyen nyelveken alkotott művek lefordításának, kiadásának ösztönzéséről (ehhez a javaslatokhoz társszerzőként csatlakozott Finnország és Izland; az európai találkozók történetében először fordult elő, hogy a Varsói Szerződés egyik tagállama, egy semleges tőkés ország és egy NATO-ország együttes kezdeményezést tett), továbbá a korszerű audiovizuális tömegtájékoztatási eszközök (rádió, televízió) kulturális célú felhasználásáról.

Több konstruktív elképzelést fogalmaztak meg Madridban a tőkés államok képviselői is. Az említett jugoszláv kezdeményezéshez hasonlóan Franciaország is javasolta egy kulturális fórum megrendezését, valamint a történelmi és művészeti örökség megóvását szolgáló közös európai akciókat. A skandináv országcsoport a fiatal tudósok nemzetközi összefogással történő képzésének kiterjesztését indítványozta. A NATO és a Közös Piac tagállamai által előterjesztett - önmagukban véve sokszor hasznosnak látszó - egyéb kezdeményezések (kulturális központok létesítése, oktatási cserék megkönnyítése, tudományos együttműködés, levéltári kutatások ösztönzése) viszont elsősorban azáltal nehezítették

106