Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - SZEMLE - Földvári Gábor: Az ENSZ közgyűlés 35. ülésszaka
vános moziban, addig nálunk 38 amerikait. Svájcban 1977-78-ban mindössze 1 magyar könyv jelent meg, míg Magyarországon 9 svájci, 189 100 példányban. Az aránytalanság lényegében persze nem pusztán a számokkal követhető, valamiféle „minőségtől független” arány kialakításáról nincs szó. A számok mögött egy kevésbé pontosan kimutatható szemléleti és strukturális probléma húzódik meg: a tőkés országokban a könyvkiadás és a filmforgalmazás magánvállalkozás, kizárólag üzleti alapon folyik, ennélfogva a cserearányok javítása - a magyar álláspont szerint - csak a kormányszervek közreműködésével képzelhető el. Ez utóbbira magyar vonatkozásban pozitív példák is vannak már, különösen egyes északeurópai tőkés országokban (Finnország, Svédország, Norvégia), ahol a kulturális export-import arányok az 1970-es évek végén kedvezőbbé váltak. A kulturális csere aránytalanságainak csökkentése és - ami ennek szerves része, feltétele - a magyar kultúra s tudomány iránti érdeklődés fokozása érdekében a magyar állam jelentős egyoldalú erőfeszítéseket is tesz. A Helsinki utáni időszak egyik újdonsága: a nyugati államok többségének hatóságai rákényszerültek arra, hogy az ilyen akciókat „hivatalból” elnézően kezeljék, sőt néhány esetben erkölcsi támogatást is nyújtanak. így például évente két-három magyar kulturális hét megrendezésére kerül sor nyugati országok nagyvárosaiban, többnyire a helyi közigazgatási és kulturális szervek közreműködésével. Az elmúlt években ilyen rendezvény volt Helsinkiben, Milánóban, Duisburgban, Münchenben, Isztambulban, Salzburgban, Firenzében, Düsseldorfban, Saint-Étienne-ben, Brest- ben, Santanderben.14 A magyar kulturális jelenlét erősítése a fő feladata a Nyugaton működő négy magyar intézetnek (Bécs, Párizs, Róma, Helsinki) is. A magyar kulturális diplomácia egyik fő törekvése az 1975. és 1980. közötti években éppen a volt, hogy - miközben továbbra is egyre nagyobb mértékben teszi lehetővé más államok kulturális értékeinek az országba való beáramlását - a magyar gyakorlatra és a helsinki Záróokmány rendelkezéseire hivatkozva javulást érjen el a magyar kultúra tőkés világbeli befogadása terén. Ezt a célt szolgálták a tőkés partnereknek magas szintű külügyminisztériumi tárgyalások keretében vagy diplomáciai úton átadott ún. relációs javaslatok, 1976-77-ben 19, majd 1979-ben 15 tőkés államnak. Néhány tőkés állam - így többek között Görögország, Portugália, Svédország, Kanada és Finnország - válaszai alapján gyakorlatias párbeszéd alakult ki a kapcsolatok fejlesztésének, a meglevő akadályok felszámolásának módozatairól. Új kezdeményezések Belgrádban és Madridban A helsinki Záróokmány kétségtelenül új lendületet adott a különböző társadalmi rendszerű államok kulturális kapcsolatainak kiszélesítéséhez, elmélyítéséhez. A kapcsolatok legfontosabb keretéül továbbra is az államok között kétoldalúan (kormány- vagy intézményi szinten) megkötött különféle típusú megállapodások szol103
