Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - SZEMLE - Földvári Gábor: Az ENSZ közgyűlés 35. ülésszaka
letét is. A dokumentum politikai kompromisszumot tükröző, a kulturális kapcsolatokat közvetlenül vagy közvetetten érintő rendelkezései (mint például az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása; a nemzeti kisebbségek jogai, a kulturális termékek és az információk hozzáférhetősége) is az államok általános kapcsolatait szabályozó elvekkel összhangban kapnak értelmet. Ennek köszönhetően válhatott a Záróokmány olyan közös dokumentummá, amelyet a szocialista és a kapitalista államok kormányai a társadalmaikra érvényes elvek megőrzésével vállalhattak. A helsinki megállapodások ugyanakkor semmiféle elvi alapot nem nyújtanak a kelet-nyugati kulturális együttműködés kialakult struktúrájának revíziójára. A legfontosabb ebből a szempontból, hogy a Záróokmány egészét tekintve megerősítést nyertek a kapcsolatokat alapvetően befolyásoló normák. Többek között: az államok csorbítatlan szuverenitása törvényeik és rendelkezéseik (beleértve a kulturális rendszerre vonatkozóakat is) megalkotására és megváltoztatására; az államok közötti kapcsolatokat vezérlő (politikai) elvek tiszteletben tartása; az általános emberi érdekeket, egyben a szocializmus érdekeit is szolgáló célok, ezen belül a béke fenntartása, a népek közötti közeledés és barátság ügyének szolgálata; új egy-, két- és többoldalú lépések alárendelése az enyhülés általános alakulásának; a két- és többoldalú nemzetközi megállapodások szerepének elismerése. A Záróokmány aláírásával sem enyhültek az alapvető politikai-ideológiai ellentmondások. De e dokumentum platformján a szocialista államok még erőteljesebben léphetnek fel azért, hogy a tőkés országok mondjanak le a parttalan, „ideológiamentes” kulturális kapcsolatok követeléséről; erősítsék meg, hogy ezek a kapcsolatok sem kerülhetnek ellentmondásba egyfelől a küldő és a befogadó államok belső jogrendszerével, másfelől az érvényes nemzetközi jogi érvényű szabályozó elvekkel. Ennek érdekében a szocialista országok következetesen szorgalmazzák, hogy a nemzetközi kulturális együttműködésnek az UNESCO 1966-os határozatában, valamint a helsinki Záróokmányban foglalt elvei intézményesen is beleépüljenek a szocialista és a tőkés országok kétoldalú kapcsolataiba. A helsinki dokumentumban rögzített elvek, célok és rendelkezések egységet alkotnak, és összességükben alkalmasak arra, hogy az európai kulturális együttműködés - a meglevő ellentmondások ellenére - a jelenlegi alapokon, tehát a felek eltérő társadalmi rendszerének, különböző politikai, gazdasági és ideológiai érdekeinek figyelembevételével fejlődjék, ugyanakkor összhangban legyen a kultúrához és a kulturális kapcsolatokhoz fűződő egyetemes érdekekkel. A Záróokmánynak ez a fejezete azonban nem értelmezhető valamiféle „összeurópai kulturális egyezményként”, hiszen nem ilyen rendeltetéssel készült, nem helyettesítheti az államok megállapodásait. Alapvetően politikai jellegű dokumentumról, bizonyos értelemben elvi vezérfonalról van szó, amelynek szükségképpen befolyásolnai kell a részt vevő 3 3 európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada egymással kétoldalúan vagy a nemzetközi szervezetekben megvalósított kulturális és 100
