Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - Fodor Erika: Konfliktus Dél-Afrikában
tásának 70. évfordulóján, 1982 januárjában éri el tetőpontját. Az akció az angol gyarmatosítók fölött győzelmet aratott 1879-es zulu háború 100. évfordulójára emlékezve, a „Lándzsa Évével” indult. Eddig már több sikeres akciót bonyolítottak le a diákság és a munkások részvételével (aláírásgyűjtés Nelson Mandela szabadon bocsátásáért, a Ford-munkások sztrájkja, szabotázsakciók, például 1980 júliusában a SASOL II. tartályainak felrobbantása, a Witwatersrandi Egyetem fehér diákjainak gyűlései stb.). Az ANC elutasította azt az indítványt, hogy kezdjenek párbeszédet a kormánnyal. A Dél-afrikai Köztársaságon belül 1975-től a nemzetközi változások és a belső politikai mozgás hatására fokozódtak a gazdasági nehézségek is. A dél-afrikai kormány az aranyeladásokból származó bevételei révén tudta éveken keresztül pozitívvá tenni kereskedelmi és fizetési mérlegét. (Területén található a világ arany- készletének 65 százaléka.) Éppen a gyémánt és az arany kitermelésének kezdetekor növekedett meg a nemzetközi érdeklődés Dél-Afrika iránt. Ma az aranybányák az apartheid kormány tulajdonában vannak, de a részvények nagy része az Anglo- American Corporation kezében vannak. A hetvenes évek közepétől különösen az amerikai kormány érdeklődése fokozódott a dél-afrikai arany és más fontos ásványkincsek (pl. króm) iránt. Az amerikaiak 1978-ban 4 milliárd dolláros dél-afrikai befektetésük 42 százalékát a helyi bányák felújítására fordították. Jóllehet a kormányjövedelmek nagy része az aranyeladásból származik, a külföldi tőke is fontos tényezőjévé vált az egyre inkább tőkeintenzív dél-afrikai gazdaságnak. Az állami vállalatok fő feladata az ipari infrastruktúra fejlesztése és a katonai ipar ellenőrzése. Az inflációt növelik az apartheid rendszer adminisztratív és gazdasági berendezkedésének fenntartásához szükséges költségek és az egyre növekvő katonai kiadások. (1960-ban 44 millió randot, 1974-ben 707 millió randot és 1979- ben - a sowetoi diáklázadás után - 2189 millió randot fordítottak katonai kiadásokra.)18 A gazdaságpolitika szociális következményeinek terhét elsősorban a feketék viselik. A fekete lakosság fő élelmezési cikkének, a kukoricának az ára 1979-ben 26 százalékkal emelkedett, s további 20 százalékos áremelést terveztek. Magas a munkanélküliek száma is, 1977-ben a munkaképes fekete felnőtt lakosság 22,4 százaléka volt munkanélküli (ez 2,3 millió fő)19. A kormány az 1978-1987 közötti időszakra vonatkozó gazdasági tervében, az EDP-ben (Economic Develoment Program) központi helyet foglal el a foglalkoztatottság növelése, a fekete munkaerő pangása, a munkanélküliek számának emelkedése miatt. A Dél-afrikai Köztársaságon belüli ellentmondásokat fokozták a dél-afrikaiak törvénytelen namí- biai megszállásából fakadó nehézségek és a namíbiai függetlenség elodázása miatt fokozódó nemzetközi elszigeteltség. 49
